Mángold, elsö nekifutásra / Mangold, beim ersten Versuch

Szóval elköltöztem külföldre, a Lederhose és a sör hazájába. Néhány napos regenerálódás után szombaton elmentem bevásárolni, lévén, hogy egyrészt a hütöm üres volt, másrészt vendégségbe voltam hivatalos karácsonykor, amikor is ugye nem illik üres kézzel érkezni. Tisztában voltam vele, hogy új dolgokat is fogok látni, legalábbis abból a szempontból, hogy otthon nem feltétlenül akad a kezembe egyik-másik zöldség vagy gyümölcs a sarki közértben, csak kicsit gondosabb utánjárás eredményeként. Ezért aztán nagyon megörültem, amikor az egyik, teljesen átlagos élemiszerboltban a zöldségespultban hatalmas mángoldokra bukkantam, akkorákra, hogy egy becsületes kelkáposzta is megirigyelhetné! Ráadásul potom pénzért: körülbelül 250 forintnak megfelelö összeget fizettem érte. Természetesen amint hazaértem, gondosan utánaolvastam, és utólag állíthatom, hogy valóban igaz, amit az interneten írnak róla... tulajdonképpen olyan, mint egy kicsit spenótra hajazó, valamelyest ízben a spárara emlékeztetö hormonzavaros kelkáposzta! Tekintve, hogy a készleteim egyelöre kicsit hiányosak, egy korábbi recept mintájára készítettem el egy részét - a többi nyersen került salátába, de ez ugye itt, fözés szempontjából nem lényeges. Ismételten tepsis lepény lett, kicsit felfújt-jelleggel.

Egymagamnak a következö mennyiségekböl lett felfújtféle:

vaj

egy fél mángold, felcsíkozva, jól megmosva

2 tojás

2 evökanál liszt (azt hiszem sütöporos lisztet sikerült vennem)

3 evökanál tej

bors, zsálya, chilis füszersó

fokhagyma(-t is tettem volna bele, ha van itthon. Így csak ajánlani tudom...)

feta sajt

Egy kisebb teflon serpenyöben megolvaszottam a vajat, és rádobtam a felcsíkozott mángoldot. Nem szabad megijedni, igencsak összeesik! Ha az említett fokhagyma a rendelkezésemre állt volna, természetesen a levelekkel együtt átpároltam volna. A tojásokat egy kis tálkában összekevertem a tejjel, a liszttel és megfüszereztem, majd amikor a mángold kellöen átpuhult, ráöntöttem. Fedövel letakarva vártam ar percet, amíg a szélén látszott, hogy alul megpirult, a közepén pedig már nem volt nyers a massza. Ekkor a szokásos trükkel átfordítottam ás visszacsúsztattam a tepsibe, hogy a másik oldala is megsüljön, a tetejére pedig vékony szeletekben raktam feta sajtot, ami a fedö alatt hamar ráolvadt.

Hasonló recept ugyan már szerepelt itt korábban, most viszont újítás mind a mángold, mind pedig a zsálya, amit eddig nem nagyon használtam még. Mindenképpen érdemes kipróbálni, egy új ízkombó, egészséges és ennek ellenére nagyon finom!

 ___________________________________________________________________________

Also ich bin ins Ausland gezogen, in die Heimat der Lederhose und Bier. Nach einiger Tagen von Aklimatizierung bin ich am Samstag endlich einkaufen gegangen, einerseits weil mein Kühlschrank leer war, zweitens weil ich zu Weihnachten zu einer Freundin eingeladen war, und da geht man ja nicht hin, ohne etwas mitzunehmen. Es war mir von Anfang an klar, dass ich hier neue Sachen sehen werde, auf jedem Fall in dem Sinne, dass ich das eine oder andere Obst und Gemüse zu Hause nicht in jedem (oder wohl in keinem normalen) Supermarkt finden kann. So war ich dann sehr froh, als ich gleich um die Ecke in einem ganz durchschnittlichen Laden riesige Mangolds entdeckt habe - auf die Grösse könnten sogar gesunde Chinakohls neidisch sein! Und das sogar für einen ziemlich günstigen Preis: für so ein Zeug habe ich satte 89 Cents bezahlt. Gleich als ich zu Hause war, habe ich selbstverständlich im Internet nachgelesen, und nachhinein kann ich bestätigen, dass alles, was da behauptet wird, vollständig stimmt... grundsätzlich ist Mangold ein Hybrid aus Spinat und Chinakohl, mit einem Geschmack der dem Spargel ähnelt!

Nachdem meine Küchenausstattung weiterhin sehr limitiert ist, habe ich auf einem früheren Rezept zurückgreifen müssen - der Rest landete einfach roh im Salat, aber dies hier, was Kochen angeht, ist nicht relevant. Wieder ein "Pfannegericht" (obwohl ich Ihnen die Übersetzung vom ersten Rezept noch schulde), ein bisschen Auflauf-mässig.

Für mich alleine habe ich die folgenden Zutaten für so ein Auflauf gebraucht:

Butter
ein halber Mangold, in Streifen geschnitten und gewaschen
2 Eier
2 Esslöffel Mehl (ich denke, meins enthält auch Backpulver)
3 Esslöffel Milch
Pfeffer, Salbei, Chili-Gewürzsalz
Knoblauch (besser gesagt, hätte ich welche daheim gehabt. So kann ich es nur empfehlen...)
Feta Käse

In einer kleinen Pfanne habe ich die Butter geschmolzen und die Mangoldstreifen darin gedünstet. Keine Sorge, es fällt ziemlich zusammen! Hätte ich ja Knoblauch in der Küche gefunden, so hätte ich es gleich mit den Blättern in die Pfanne gegeben. Die Eier habe ich in einer Teller mit der Milch, dem Mehl  und Gewürzen verquirlt, und als der Mangold schon weich war, einfach draufgegossen. Mit einem Deckel darauf habe ich es bei mittleren Hitze ein Paar Minuten anbraten-durckochen lassen, bis die Mischung am Rand schon sichtbar braun und in der Mitte nicht mehr flüssig war. Dann habe ich mit der üblichen Trick (Teller drauf, selbstbewusst umdrehen und mit der anderen Seite zurück in die Pfanne rutschen lassen) umgedreht, um die andere Seite auch anzubraten. Auf dem Top kam in dünne Scheiben geschnittene Feta Käse, die unter der Deckel dann auch schnell weich geschmolzen hat.

Wie gesagt, ein ähnliches Rezept stadnd hier schon, nun die Zutaten Mangold und Salbai sind auch für mich erstmal was Neues. Ich denke es lohnt sich auf jedem Fall, diese mal zu probieren, sie sind etwas anders, gesund und vor allem schmecken auch sehr gut!

Die grosse Aufklärung

Und jetzt alles noch mal auf Deutsch - dies habe ich eigentlich für Sie geschrieben. Uns Ungarn ist nämlich all das bewusst, was demnächst hier erklärt wird...

Die Verwirrung, die bezüglich Gulasch, Gulaschsuppe und Paprikagerichte im Ausland herrsch, habe ich zum ersten mal vor über 10 Jahren realisiert, als ich mit meiner Familie auf einer Busreise in Lichtenstein war. Es war den ganzen Tag am regnen und auch kalt, so haben wir ziemlich schnell den Spaziergang durch Vaduz aufgegeben und kehrten in ein kleines Gasthaus zum Mittagessen ein. Auf der Karte stand dann unter Anderen "Ungarische Gulaschsuppe" oder so ähnlich, auf jedem Fall hat es meine Eltern interessiert, was das in Lichtenstein bedeuten könnte... Wahrscheinlich überrasche ich Sie nicht, wenn ich sage, es hatte mit unserem geliebten Nationalgericht wenig zu tun. Es war zum Beispiel Tomatenpuree drin, und geschmacklich war es auch anders als erwartet. Der Koch hat auf jedem Fall erfahren, dass eine ungarische Familie seine Kochkünste gerade testet, und ist zu uns gekommen, um unsere Meinung zu hören. Wir wollten ihn natürlich nicht beleidigen, alles war wirklich lecker. Nun keine Gulaschsuppe.
Das zweite Mal bin ich das Problem begegnet, nachdem ich einen jungen deutscher Mann kennegelernt habe. Als wir soweit gekommen sind, dass ich ihn meinen Eltern vorgestellt habe, hat meine Mutter - einer richtigen ungarischen Hausfrau entsprechend - eine Riesenmenge von Gulaschsuppe vorbereitet. Die aber nicht dem von Ihnen gekannten Gulasch ähnelt. Sie ist zum Beispiel nicht dickflüssig genug (deutscher Meinung nach).

Drittens habe ich mit meinen lieben "Gewürzdealern" auf dem im letzten Artikel erwähnten Food&Life Messe in München 5 Tage damit verbracht, allen Interessierten in einer 1-Minuten-Monolog (reckordverdächtige Leistung!) zu erklären, was bezüglich dieses Thema die Wahrheit ist.

Hiermit freue ich mich, als Aufklärung jetzt die Rezepte der ungarischen Gulaschsuppe und Gulasch Ihnen mitteilen zu dürfen. Und so können wir unser geliebtes "Paprikás" auch nicht vergessen...

Pörkölt: dieses Gericht wird im Ausland (heisst: nicht in Ungarn) als Gulasch benannt. Klein geschnittene Zwiebeln werden kurz angebraten, danach kommt das in Würfeln geschnittene Fleisch (originell Rind, aber es kann auch Wildschwein, Hirsch, Hahn, Fleckstreifen, und so weiter) und wird auch angeröstet. Wenn es schon schön weiss geworden ist, kann das mit Gewürzpaprika, Kümmel, Lorbeerblättern, Salz und Pfeffer abgeschmeckt werden, Tomatenstückchen, und Paprika, am Besten einfach im Ganzen, für den Geschmack dazugeben. Mit ein wenig Wasser aufgegossen wird es einfach solange gekocht, bis das Fleisch schön weich ist. Als Beilage werden Kartoffeln, Nudeln, Nockerln oder einfach Brot serviert. Manche geben unter den Gewürzen zum Beispiel auch Majoran oder Knoblauch dazu, es gibt dem Gericht noch eine bestimmte zusätzlich Note, schmneckt auch sehr gut. Haben Sie Rotwein zu Hause, können Sie die Sosse damit noch während des Kochens abschmecken, damit das Alkohol verdampft und nur der Geschmack bleibt (vörösboros pörkölt).

Paprikás: wird eigentlich genauso vorbereitet :) Zum Paprikáscsirke (Paprikahuhn) werden einfach die Hänhchenkeulen und -Flügel im Ganzen gekocht, aber es gibt auch Paprikawels (Harcsapaprikás), Kaninchen (Nyúlpaprikás), Champignons (Gombapaprikás)...  Dazu werden dieselben Beilagen gegessen.

Und die Suppe, DIE Gulaschsuppe = Gulyásleves. Dafür wird das klein geschnittene Rindfleisch angebraten, und erst dann die Zwiebeln, sonst wird das Fleisch nicht weich. Ich weiss icht genau, warum es so ist, aber es ist auf jedem Fall ein Ratschlag von meiner Mutter und ich halte mich daran (wenigstens an diesem...). Wird die Suppe aus Pute vorbereitet, bleibt die Reihenfolge einfach wie beim Pörkölt. Nachher, je nach dem Fleischsorte, werden die nächsten zwei Schritte auch unterschieldich folgen: beim Rind wird gewürzt (noch einmal: Paprikapulver, Kümmel, Lorbeerblättern, Salz, Pfeffer) und so viel Wasser zugegossen, dass es reichlich zugedeckt wird. Danach einfach das Fleisch fast weich kochen und erst so die in Würfeln geschnittene Gemüse: Kartoffeln, Karotten und Petersilienwurzeln, Sellerieknolle, ganze Tomaten und Paprika, und wenn nötig, noch Wasser dazugeben und solange köcheln lassen, bis alles fertig ist. Bei Pute also mit den Gewürzen gleich auch das Gemüse dazu, dann aufgiessen und alles zusammen kochen.

Wichtig bei allen drei Gerichten ist, dass Sie Gewürzpaprika vom guten Qualität verwenden. Ob es mild oder scharf ist, ist schon reine Geschmackssache.

Ich hoffe, ich habe hiermit endgültig die Sache geklärt, bei uns gilt natürlich ebenfalls: andere Häuser, andere Sitten - in diesem Fall betrifft es aber nur uns. Ausländer halten sich bitte an unseren Traditionen :) 

Tisztázzunk egy fontos kérdést

Nos, tartozom néhány napja ezzel a most következö szösszenettel. Azért nem korábban írtam meg, mert eszembe sem jutott, tekintve, hogy a kis olvasóközönségem ezidáig - nyilvánvalóan a receptek nyelvéböl adódóan - nem szorult felvilágosításra. 

Elsö személyes élményem a gulasch-gulyásleves-pörkölt fogalmak külföldön leledzö zavarosságáról akkor szereztem, amikor jó tíz éve buszos kiránduláson vettünk részt Lichtensteinben. Nagyon hideg, esös nap volt, hamar fel is adtuk a sétálást és beültünk egy kedves vendéglöbe ebédelni. Az étlapon, a többi tétel között, nagy büszkén virított a gulyásleves, már nem is emlékszem, hogy milyen megfogalmazásban, de a szüleimet mindenesetre igencsak kíváncsivá tette, hogy vajon milyen is lehet egy jó "magyar gulyásleves" Vaduzban... Ne érjen senkit meglepetés, köze nem volt a mi imádott ételünkhöz. Volt benne például többek közt sürített paradicsom, és persze ízre is eléggé eltért az eredetitöl. A szakács mindenesetre megneszelte, hogy magyar vendégek eszik a föztjét, ki is jött kiváncsiskodni, hogy mit gondolunk a föztjéröl. Nem bántottuk meg, finom volt minden. Csak nem gulyásleves.

Másodszor akkor szembesültem újra a problémával, mikor is az élet kifürkészhetetlen hóbortja egy német fiatalembert sodort az oldalamra. Amikor eljutottunk oda, hogy elöször bemutassam a családomnak, anyukám rendes magyar háziasszonyhoz illöen fözött egy hatalmas adag jó gulyáslevest. Ami ugye nem a német nép által ismert gulasch. Nem elég sürü például  (szerintük).

Harmadszor pedig az elözö bejegyzésben említett gasztronómiai vásáron töltöttünk 5 napot azzal, hogy minden érdeklödönek kifejtsük 1 perces rekordidövel, hogy mi is az igazság ebben a témában.

Ezennel ünnepélyesen következik a magyar gulyásleves és a pörkölt receptje. Ja és persze akkor már a csirke/hal/nyúlpaprikást sem felejthetjük ki a sorból....

Tehát - és ezt most csak a teljesség kedvéért írom le magyar nyelven - az imént említett három étel lényege:

 A pörkölthöz hagymát pirítunk, majd rátesszük a felkockázott húst (mondjuk marhahúst, de lehet ugyebár vaddisznó, szarvas, kakas vagy csíkozott pacal, zuza...) és kifehérítjük a húst. Ha már lepirult, megszórjuk pirospaprikával, kevés örölt köménnyel és babérlevéllel, sóval és borssal, tehetünk rá egy kis paprikát (legjobb egészben, hogy csak az íze legyen benne) és paradicsomot és kevés vízzel felöntve készre fözzük. Ez persze a hústól függöen akár hosszabb folyamat is lehet. Ha kész van, ehetjük krumplival, tésztával, nokedlivel, vagy szimplán csak kenyérrel is. Hallottam már, hogy van, aki mondjuk majorannát és/ vagy fokhagymát is tesz bele, úgy is nagyon finom.

A parikás tulajdonképpen ugyanígy készül :) A csirkepaprikáshoz például a combot és szárnyat használjuk fel, de van harcsapaprikás, nyúlpaprikás... a köret ugyanaz.

És akkor a leves, A gulyásleves. Ehhez a marhahúst kell elöbb átpirítani, majd utána a hagymát rátenni, különben a hús nem fog megpuhulni. Nem tudom, hogy ez miért van így, de anyai tanács, és tartom magam hozzá (legalább ehhez...). Természetesen ha pulykahúsból fözzük, akkor simán mehet az eredeti sorrend. Ezután, attól függöen, hogy milyen húsból készítjük a következö két lépés megcserélödhet: marhahúsnál felöntjük annyi vízzel, hogy böven ellepje, és félig puhára fözzük, majd hozzádjuk a felkockázott zöldségeket: sárga- és fehérrépát, krumplit, zellert, beledobhatunk egészben paprikát és paradicsomot, füszerezzük pirosparikával, köménnyel, babérlevéllel, sóval, borssal, és készre fözzük, pótolva a kellö vízet. Pulykánál a hús után rögtön mehetnek a zöldségek és füszerek is a lábosba, majd a víz és az összefözés.

Bármelyiket is készítjük, a füszerpaprika legyen jó minöségü. Az, hogy édes vagy csipös fajtát használ valaki, már ízlés kérdése.

Remélem ezzel sikerült tiszta vizet önteni a pohárba, persze ahány ház, annyi szokás, de csakis itthon, Magyarországon. A külföldiek legyenek kedvesek tartani magukat a hagyományainkhoz :)

Übergangsphase / Átmeneti állapotok

 - Kedves olvasók, mint legutóbb emlitettem, komoly változások történnek mostanság a házam táján, ezért is a kevés bejegyzés az elmúlt hetekben. Viszont ezek folyományaként kisebb újítást szeretnék bevezetni itt a blogomon, hogy új választott lakhelyemen (Németországban) is büszkélkedhessek majd a hobbimmal. Másrészt már emlegettem néhányszor a kedves kis csapatot, akiktöl a szuper minöségü füszereim vannak: igen, a hasonlóan gasztromán barátnömet és társát, akivel azt hiszem/remélem, sikerült szintén összebarátkoznom, életem eddig legsajtosabb napjaiban. Az történt ugyanis, hogy Münchenben évente megrendezik a Food & Life nevezetü gasztronómiai kiállítás és vásárt, amire a Csipetnyi Füszermanufaktúra is kilátogatott, és engem, mint a lelkes tesztelöjüket is bepakoltak a sok csomag portrékájuk mellé. Annyi mindent láttunk és kóstoltunk, hogy egyszerre most nem is tudom leírni, maradjon ez a holnapi feladatom, elsö körben szeretném a második nyelvet is hivatalosan megkezdeni az oldalon, rögtön egy nagyon fontos, és sajnos még mindíg nem tisztázott kérdés elrendezésével...

 - Sehr geehrte LeserInnen, es freut mich, mein Blog hiermit auf die zweite Sprache auch starten zu können. Wie Sie sehen, ist bisher alles auf ungarisch, dies wird sich aber demnächst ändern, und werde auch rückgängig die Rezepte übersetzen. Tatsache zur Zeit ist, dass ich bald nach Deutschland ziehe, und mich teilweise aus diesem Grund zu diesem Schritt mit meinem Blog entschieden habe. Andererseits bekomme ich fast alle meine Gewürze von einer guten Freundin, die in der Küche ebenfalls sehr begabt und enthusiastisch ist. Ihren guten Freund, den Besitzter und Geschäftsleiter der Firma Csipetnyi Gewürzmanufaktur, habe ich endlich auch kennegelernt, aber nicht im Rahmen einer einfachen Kaffeepause: nein, die Beiden haben mich gleich zur diesjährigen Food & Life in München mitgenommen. So haben wir, drei Gastroverrückte eine tolle Woche zusammen verbracht, und dabei eine neue Mission gefunden! Ich werde gleich eine wichtige Aufklärungsbericht schreiben, indem ich dem ganzen deutschen Volk beibringe, was Sie alle unter ungarisches Gulasch verstehen, und was es wirklich ist... Also los geht´s mit meiner zweischprachigen Tätigkeit als selbsternannte Gastrobloggerin!

Ich bin selbstverständlich jederzeit erreichbar. Sie können mich gerne hier oder über die Facebook-Seite anschreiben, ich werde so bald wie möglich antworten. Ich wünsche Ihnen viel Spass!

Téli álom

Magánéleti ügyekböl kifolyólag kicsit háttérbe szorult mostanában a fözés, és ezáltal a blogom is. Mindenkitöl elnézést kérek, de azt hiszem senki nem kíváncsi feltétlenül arra, ahogy költözködés miatt a meglévö hütö- és kamrakészleteimet ürítem kifele. Nem mondom, hogy rossz receptek születnek (például rozé kacsamell diós tönkölypolentával és korábban eltett. házi zakuszkával), de szerintem nem ide valóak. Jövö héten részt veszek egy nagy európai gasztronómiai kiállítás és vásáron, ígérem onnan újra fogok jelentkezni!

Lelkiismeretes ultracsokinasi

Szégyelem magam, jópár napot kihagytam a blogon, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ezidö alatt ne föztem volna, de megosztás szempontjából nem volt igazán releváns történés. (Más fronton annál inkább, ezért is a hallgatás...)

Ma viszont barátnözös-nassolós koratéli délutánt tartottunk, és napok óta tervezgettük, hogy egy közös sütéssel koronázzuk meg a programot. Bevallom, hogy brownie-t még sosem sütöttem, de arányaiban rengeteg csoki és kevés liszt kell bele, ennél több magyarázatot nem is füznék a választásunkhoz!

Karamellás-diós brownie, liszt nélkül

10 dkg étcsoki

10 dkg vaj

10 dkg keserü kakaópor

5 cl csokiszirup

4 tojás

15 dkg melaszos barnacukor

2 csomag vaníliás cukor

8 dkg finomra darált zabpehely

8 dkg durvára darált dió (azt hiszem bármely mogyoróval vagy pisztáciával is legalább ennyire jól sikerülhet)

egy csipet só

legalább egy marék tejkaramella

A csokit, a kakaóport és a vajat vízgöz fölött összeolvasztottuk. A tojásokat a cukorral jó habosra vertük, belekevertük a karamell kivételével az összes többi hozzávalót. Kivajazott, kilisztezett tepsibe öntöttük és megszórtuk a kis darabokra vágott tejkaramellával. 180 fokon kereken 20 perc alatt megsült, a tüpróbánál kicsit még ragacsos maradt.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva, melegen, fagyival tálaltuk (elöször).

Láncreakció - citromos-levendulás datolyaszilva lekvár

Végre van mentségem valamire. Az úgy volt, hogy korán reggel mentem pilates-órára, onnan pedig villamossal kellett továbbmennem - kedves füszeres barátnömnek intéztem valamit, így ö a távolból és közvetve is ráhatással van a konyhámban zajló történésekre... Ugyanis a nevezett villamos a Vásárcsarnok mellett áll meg, innentöl kezdve pedig természetes, hogy benéztem egy percre. Csodaszép gránátalmát és datolyaszivát vettem: tudom, hogy utóbbi közkedveltebb nevén kaki, de ezt nem mertem a címbe beírni, mindenestre a nagy internetlexikon szerint a datolyaszilva egyenlö litchiparadicsom, sharonfruit, hurma, kákó, persimon, kakiszilva. Kinek hogyan tetszik. Az eladó kedvesen kérdezte, hogy puhább, vagy esetleg keményebb gyümölcsöt adjon-e, és mivel ma terveztem (volna) elfogyasztani, puhábbat kértem.... aminek az lett a csodás eredménye, hogy mire hazaértem, a táskámban konkrétan "önpürésedett", csak úgy, magától. Persze nem volt elöre megmosva, tehát ahhoz, hogy ne kelljen kidobnom, egyetlen megoldásnak a hökezelés ígérkezett. Èn kérek elnézést, megint lekvár, de most nem tehetek róla!

Pont egy üvegnyi lekvárhoz

1 kisebb ökölnyi méretü datolyaszilva (nem, a másik nevét továbbra sem írom ide!)

fél citrom feldarabolva

egy evökanál levendulás cukor

egy teáskanál befözö adalék

A pürét és a citromot feltettem egy kis lábosban, és nagyjából 10 -15 percig hagytam föni, viszonylag gyakori keverés mellett. Belekevertem a kevés befözö anyagot, és egy újabb felforrás után a levendulás cukrot is. Ezután már tényleg csak egy percet adtam neki, és ment is egy közepes méretü üvegbe.

Mivel a citromosborsos füge múlt héten a túrós rétesben végezte, "csak" kereken 10 különbözö lekvár bujkál a konyhaszekrényemben. Lehet, hogy lassan lekvármúzeumot nyitok.

Vagy én leszek Lady Marmalade....

Fügés rétes

Néhány hete a bevásárlás közben megakadt a szemem a rétestésztán, amit kedvezményes áron kínáltak. Természetesen egyenes úton repült a kosaramba, hogy azután türelmesen várjon sorára a hütöm hátuljában, amíg rá nem jövök, hogy mit kezdjek vele.

Persze ezen addig filozofáltam, amíg eljött az a bizonyos dátum, amelyik a csomagolásra is rá van nyomtatva, így ma reggel feltétlenül ki kellett ötlenem valamit - ebben a szakadó esö kifejezetten segítségemre volt, biztos voltam abban, hogy édes lesz a végeredmény. Másrészt egy doboz túróm is akadt, tulajdonképpen csak a citrom hiányzott a klasszikus töltelékhez... De! Mint tudjuk, van egy kis gasztronómiai aberációm, és éppenséggel mangós balzsamecetem is, tehát a citrom le is lett véve a napirendröl, búzadara helyett pedig a Múzeum körúton sikerült beszereznem bio tönkölydarát, ami fözés szempontjából ugyanolyan könnyen kezelhetö és finom, csak sokkal egészségesebb. Innentöl pedig egyenesen vittek a gondolatok az egzotikusabb irányba, szintén alig 3-4 hete kaptam egy idös bácsitól enyhén roggyanásnak induló fügét a Moszkva téren, abból még aznap lett citromos borssal és zölddió likörrel ízesített lekvár. Ez a rétesem édes alkotóeleme.

Tehát a fügés-túrós rétes hozzávalói

a töltelékhez

250 gramm sovány túró

fél pohár joghurt

2 vaníliás cukor (vagy 3, ha valaki édesebb szájú)

2 evökanál mangós balzsamecet (ez egyébként nem a klasszikus sötétbarna ecet, üvegben sima mangólének tünik)

1 tojás

3 evökanál dara

egy csipet só

valamint

1 csomag réteslap

2 evökanál joghurt

2 evökanál olaj

1 üveg fügelekvár

méz

A töltelékhez mindent összekevertem és 15-20 percre betettem a hütöbe pihenni. Mikor letelt az idö, a réteslapokat elosztottam kettö adagba, kiterítettem és a 2-2 evokanál joghurt és olaj keverékével megkentem a felületét. Ezután egy szélesebb csíkban elkentem rajta a fügelekvárt, arra pedig a túrós tölteléket. Feltekertem, a végeit picit összecsiptetve behajtottam, és sütöpapírra helyezve vékonyan rápergettem egy kis mézet a tetejére. Elömelegített sütöben körülbelül 15 perc alatt ropogósra és aranybarnára sült.

Végülis nem is olyan nagy ördöngösség ez a rétes - a kész tésztával a munka neheze kikerülhetö. A következö adaghoz már eszembe jutott a pikáncs narancslekvárom, alá ropogós pisztácia darabokkal....

Elsö öszi ízek

Tudom, tudom... millió és egy sütötök krémleves receptje olvasható a neten, az öszi újságokban, a szakácskönyvekben. Viszont mentségemre legyen mondva, hogy
1. amint már említettem, Ausztriában jártam föiskolára, ott pedig szinte ikonikus öszi fogás
2. amúgy is imádom a sütötököt (ugye, ezt is írtam már: szinte mindenért képes vagyok lelkesedni, már ami az evést-fözést illeti)
3. természetesen csakazértis, dacból sarlatánkodtam egy kicsit a hozzávalókkal...

 

Füszeres sütötök krémleves

egy kb. másfél kilós sütötök

egy kis fej hagyma

1 fél leveskocka vagy 1 bögre alaplé

egy fél csillagánizs

3 szem szegfübors

1 púpozott kávéskanál narancsborsos füszersó

1 nagy evökanál méz

2 evökanál mangó balzsamecet

1 evökanál édes csiliszósz

1 evökanál tökmagolaj

A sütötököt a nap folyamán korábban sütöben puhára sütöttem, miután kihült, a húsát kikapartam.

A hagymát finomra vágtam és pici olivaolajon üvegesre pároltam, majd hozzádtam a tököt, valamint összetörve a fél csillagánnizst és a szegfüborsot. Amikor egy picit megpirtult, felöntöttem fél liter vízzel, és beledobtam egy fél leveskockát, de csak mert most nem volt egy bögrényi alaplevem. egy-két perc után összeturmixoltam, ezuán még néhány percig föztem. Végül a többi füszerrel és a mangós balzsamecettel beízesítettem. Noha a tálaláskor is csepegtetek majd rá tökmagolajat, a teljes ízhatás kedvéért egy evökanállal a levesbe is kevertem. Természetesen lehet tetszés-ízlés szerint intenzívebben is ízesíteni, én most a szüleimre való tekintettel kicsit finomabban bántam a füszerekkel...

Ès megint egy új kedvenc

Szeretek lustaságomban arra hivatkozni, hogy nincs idöm fözni, illetve hogy egyedül nem is annyira érdemes, mert nehéz kiszámolni a szingli adagokat. Magammal szúrtam ki, mert egyik este megintcsak a söpörjük-ki-a-hütöt módszerrel ugrottam neki a témának, és slágergyanús lett a végeredmény... Igazából most bármely olasz szakács felsikolthatna, mert öket valószínüleg a legkevésbé sem lepi meg a következö recept, én viszont akkor követtem el elöször, azóta pedig rövid idön belül már megvolt a második próbálkozásom is, semmivel sem kevesebb sikerrel.

Egy före tehát a következö alapanyagok szükségesek:

3 nagyobb vagy paradicsom vagy egy nagy marék koktél paradicsom
egy gerezd fokhagyma
olivaolaj
só, bors és friss bazsalikom

Ez az alaprecept, a felkockázott paradicsomot tüzforró olajon megfuttatom, egyben beledobom a fokhagymát, és picit megnyomkodva 2-3 perc alatt összefözöm. Ezek után mehet bele egy pici só, bors és az összevagdalt friss bazsalikomlevelek.

Másodszorra a paradicsom elött a serpenyöben megpirítottam egy kevés szárított sonkát, a paradicsom mellé aszalt paradicsom is került, végül a füszerezéskor hozzádadtam egy pici cukrot és egy evökanál balzsamecetet is.

Ezúttal bavette tésztát ettem hozzá, kivételesen nem saját készítésüt, de azt hiszem kifejezetten minden fajtával megfelelö. Sajtot nem szórtam rá, szerintem anélkül is kiváló.... a fenyömag persze javallott!

Füszeres hátszín

És elsö minisorozatom el is érkezett az utolsó részéhez. A több órás, elsö ínyenc fözödélutánon, melyet füszerekkel (is) foglalkozó barátnömmel rendeztünk, harmadik, és egyben utolsó fogásként marha hátszínt sütöttünk.

Mire eddig eljutottunk, már csak az Aperol-Spritz tartotta bennünk a lelket, no meg persze a mohóság, mert a lazac kuszkusszal és a libamáj hagymalekvárral kellemesen eltelített minket. Ennek ellenére szó sem lehetett arról, hogy abbahagyjuk az alkotást!

A marha hátszínt alig pár órával elötte bedörzsöltük olivaolajba kevert brazil füszersóval, amelyben többek közt bors is van, tehát az ízesítést ezennel le is tudtuk. Összesen 3 szeletet vettünk, ami együtt sem volt 20 dekagramm, önálló étkezésnél mindenképpen ennél többel kell majd számolni, föleg ha legalább az egyik éhes száj férfihoz tartozik. (Ha valaki tényleg nagyon kezdö, akkor tájékoztatásul azt mondanám, hogy egy férfira 15-20 deka hússal számoljon egy emberes steak-nél, nöknek persze ennél kevesebb elég. Köretnek belátás szerint bármi mehet.) Mi néhány szelet nektarinnal, lime-os balzsamecet krémmel és egy kis kanál hagymalekvárral tálaltuk.

A hátszín szeleteket forró serpenyöben sütöttük, mivel a pác már olajos volt, nem tettünk itt sem alá semmit, de ehhez kellett a remek teflon bevonat segísége is. Azóta olvastam a tökéletes steak elkészítésének titkairól, amelyet egy Michelin csillagos étteremben dolgozó magyar szakács osztott meg a világhálón, ám akkor erröl még nem tudtunk - maradt a tenyérbörnyomogatós módszer :) Aki ezt sem ismeri... az csippentse össze a hüvelykujját a mutatóval, majd befelé haladva egyenként a többivel. A hüvelykujj alatti részt nyomva megállapíthatjuk, hogy a hús puhasága vagy keménysége rare, medium-rare, medium vagy well done:

Csipetnyi fözöcskézés, 2. rész

Néhány nap pihi után bepótolnám a további tartozásomat, már ami a füszeres lánnyal eltöltött elsö közös fözödélutánunkat illeti. Ugyebár lazac volt az elsö fogás, erröl már megtaláljátok a receptet, most a libamájról szeretnék szólni egy pár mondatot.

Csodaszép darabot sikerült vennünk, emlékeim szerint nem került 2000 forintba sem, ami annak tekintetében, hogy simán kifért volna 6 emberre való gourmé-adag is belöle, igazán jutányos - nem kell emlékeztetnem ugye senkit, hogy az étteremekben milyen áron mérik....

Szóval ez az az alapanyag, amit én magam sem vagyok hajlandó csicsázni, egyszerüen odavagyok érte, úgy, ahogy van. Ebböl kifolyólag elöször a köretet készítettük el, mert a májnak csak a forró serpenyö kellett. Nem szakítottunk a jól bevált hagyományokkal, és mi is az édeskés vonalon maradtunk, a múltkori lilahagyma lekvár nyomán álltunk neki a dolognak.

Karamelizált hagyma erdei gyümölccsel

2-2 fej lila- és vöröshagyma

vaj

fél csésze erdei gyümölcs, lehet fagyasztott

2 evökanál cukor

citromos bors

só

balzsamecet-krém

A hagymákat felkarikáztuk, és a forró vajon elkezdtük szépen pirítani-párolni. Amikor már igencsak megpuhultak, megszórtuk egy kis cukorral, és hagytuk, hogy kissé karamelles illat kezdjen terjengeni a levegőben. A gyümölcsnek nem kell sok, így amikor azt hozzáadtuk, mehetett bele a só, bors és a balzsamecet krém, ízlés szerint.

A libamájat ujjnyi vastag szeletekre vágtuk, majd forró, száraz serpenyöben megsütöttük mindkét oldalán. A belöle kisülö zsíradék böven elég, és idöben is éppen csak annyi kell neki, amíg szép arany szinüre pirul.
Hát, mit ne mondjak.... kis munkával eszméletlen végeredmény... ha ezt randira föztem volna, szerintem helyböl megkéri a delikvens a kezem. Így maradt egy kellemes csajos este, az egyik a legjobbak közül.

Tartozom - 1.

Szóval jövök 3 recepttel a csipetnyis-csajos fözicskéböl, mint a korábbi képekböl ki lehetett találni, a menü lazac, libamáj és marha hátszín volt.

Elöször is a Vásárcsarnokban tartottunk egy kisebb bevásárló körútat, már ami a húsokat illeti, mert hát füszer az akadt rendesen, ugyebár....  Semmihez nem terveztünk eszméletlen mennyiségü köretet, szerettünk volna a füszerekre és a húsokra koncentrálni, meg hát három fogás azért így is erös, nemhogy még minden mellé tálaljunk valami plusz laktatót, koncetre készültünk este.

A lazacot olivaolajjal elkevert mediterrán füszerkeverékbe pácoltuk, sajnos hirtelen nem tudom, hogy mi lehetett benne egészen pontosan, de zöldfüszerekböl áll, mindenképpen kiderítem napokon belül.

Nagyjából egy órát állhatott benne, de szerinem egy kicsivel több sem árthat neki. Viszont citromot senki ne tegyen bele, a ceviche óta tudjuk, hogy abban magától "megfö" a halhús! 

Amíg a hal még ízesebbre érett, felforraltunk egy kis tejet, majd egy evökanál liszttel és sóval , borssal no meg egy jó adag szerecsendióval megkínáltuk, és amikor folyamatos kevergetés mellett kezdett picit krémessé válni, belepottyintottunk 3 tojássárgáját. Igazából ez félig-meddig hütötakarítási céllal is történt, de tutira jó ötlet volt! 

Másrészt a három fehérjés fogás után kidöltünk volna, ha nincs mégiscsak valami szénhidrát is kísérönek, úgyhogy egy padlizsánt, cukkínit és egy répát feldaraboltunk, jól megpirítottuk-pároltuk (amikor kicsi színt kapnak, mehet alá egy hangyányi víz, lefedni és megvárni amíg meg is puhul), és feketehagymamaggal megszórtuk. Belekevertünk egy csészényi kuszkuszt, no meg egy kis kiáztatott sáfrányos szeklicét, és kész is volt.

A lazacot forró serpenyöben mindkét oldalán szépen megpirítottuk, mindketten szerettük volna, hogy a friss hal belseje rózsaszín maradjon, így ezen sem vesztünk össze :)

Ja, a hozzávalók listája 3 lánynak:
60 dkg lazac
a büvös mediterrán pác, olaj
fél csésze kuszkusz, ugyanennyi forró vízzel elkészítve
egy-egy padlizsán, cukkíni és répa
só, bors, fekete hagymamag (=nigella) és sáfrányos szeklice
3 deci tej
1 evökanál liszt
3 tojás sárgája
szerecsendió

még több só és bors

Visszaható

Nos felbontottam a balzsamecetes szilvalekvárt, palacsintába töltöttem, megszórtam levendulás nádcukorral és végül a tetejére olvaszott étcsokoládét csorgattam.
Nagyon finom!!!!!

A nagy fözés

https://www.facebook.com/#!/Csipetnyi

Szombaton a füszeres lány és én nekivágtunk a pesti Vásárcsarnoknak, kicsit bevásároltunk, majd mindent megfüszereztünk valamivel és kellemesen, iszogatás közben rittyentettünk egy háromfogásost.
Mellesleg csokis-pillecukros-kekszes kalóriabombát csinált elözö nap, az volt a ráadás. De mindenki örüljön, hogy nem tudom a receptet, ahogy ott is elhangzott: "Azzal a szelettel egy heti kalóriát nyomtál magadba..." :)

A képek magukért beszélnek, receptek késöbb.

Szofisztikált

Néhány hete "belekényszerültem" egy ismerösömmel egy fözöcskézös estbe. Miután a fözésröl blogolok, és amúgy sem arról vagyok híres, hogy a sarokba bújva rejtözködöm a világ elöl, elképzelhetö, milyen izgalommal kezdtem agyalni azon az egyetlen ételen, ami majd hamar kész lesz, nem túl fellengzös, mégis kiemelkedik a hétköznapi otthoni vacsik sorából és persze jó szinben tüntet fel engem. Anyu pont egy héttel elötte a bejáratott sarki csirkésnél elcsípett friss kacsamellet, amit gyönyörüen rozéra sütöttünk, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.  Majdan jött mellé egy újabb emlék, egy fantasztikus étterem abban az osztrák borvidéki kisvárosban, ahol föiskolára jártam:

Náluk ettem olyan marhafilét, hogy a szó legszorosabb értelmében majdnem elsírtam magam a gyönyörtöl.... mellé házilag gyúrt tagliatellét tálaltak "pfifferling"-gel, ami egy apró erdei gomba. A korrektség kedvéért el kell mondanom, hogy egy szelet grillezett libamáj is szerves alkotórésze a fogásnak, de ez most az én történetem szempontjából elhanyagolható tény - azért aki arra jár, szánja rá azt a nevetséges huszon-egynéhány eurót, merem remélni hogy nem vették le az étlapról azóta sem!

A szofisztikált, önfényezö vacsorához végül is a következöket vittem magammal:

25 deka saját kezüleg készített tagliatelle (kivételesen csak sima tészta minden egyéb trükk nélkül)

50 dekagramm kacsamell

30 dekagramm laskagomba, bár azt hiszem a szárított erdei gomba legalább ugyanolyan megfelelö

egy fej lila hagyma

friss kakukkfü

1 kis doboz tejszín (esetemben zabtejszín, nyersen kicsit fura ízü, de fözés közben ez szerencsére megszünt)

hosszú bors

Összedobni tényleg nem ördöngösség, a kacsamellet a bevagdalt börös felével lefelé hirtelen megpirítottam, majd a másik oldalának is hagytam 3-4 percet hogy mindkét fele szép arany színt kapjon. Az elöre bemelegített sütöben még úgy 10-15 perc kellett neki. 

Ezalatt a tésztát megföztük, ami elég gyorsan ment, mert ugye friss házi tészta volt. A hagymát felaprítottam, szépen üvegesre pároltam, a felcsíkozott laskát is hozzáadtam, és amint egy kis színe lett, felöntöttem a tejszínnel. Sóval, az összetört hosszú borssal és kakukkfüvel ízesítettük.

A kacsamell eddigre már pihent is 2-3 percet, vékony szeleteket vágtunk belöle és mellé köretként tálatuk a tésztát.

Túlélni a tofut

Tudom, tudom hogy a tofu nagyon egészséges és magas a fehérjetartalma, rádásul növényi eredetü az egész. Ennek ellenére nem nagyon rajongtam érte, valószínüleg régebben egy eléggé rossz minöségüt sikerülhetett vennem, úgy 10 évvel ezelött... Maximális ellenérzéseim akkor hagytak elöször egy picit alább, amikor egy korábbi kapcsolatomban többször is jártunk koreai étteremben. A kimchi jigae nevezetü füszeres-káposztás levesbe is föznek tofut, és a kellö ízesítéssel már nem is találtam olyan elviselhetetlennek. 

Schnitt, tegnap délelött, egy emberre kéne megint föznöm valamit, na jó, max kettö adagot hogy legyen csütörtökre is ebéd. A hús most macerásnak tünt és sosem kérek 20-30 dekát, többet meg ezúttal igazán nem akartam. Akkor se szénhidrátot ha nem muszáj... okés, akkor ugorjunk fejest a tofu relytélyes kis világába! A tudatalattim szerintem simán bejátszotta a jolly joker füszeresládám két eldugott lakóját: kínai ötfüszer keverék és wok füszersó is lapul valahol a mélyén, ezennel meg is találtam az indokot, hogy felbontsam.

Szerintem külön pozitívuma a receptnek, hogy végül munka elött, reggel dobtam össze úgy 15 perc alatt.

Egy füszeres, csajos és persze egészséges ebéd hozzávalói:

csomag tofu, 30 dkg

Szója- vagy teriyaki szósz

Szezámolaj 

Szecsuáni bors, kínai ötfüszer keverék és wok füszersó

1 fej hagyma

3 sárgarépa

1 kaliforniai paprika

1 kiló fejeskáposzta

egy adag ázsiai zöldségkeverék, lehet mirelit vagy üveges is, utóbbi kellemesen savanykás

sima vagy fekete szezám

édes csili szósz

A tofut felkockáztam és teriyaki szósszal, szezámolajjal és a füszerekkel jó erösen bepácoltam majdnem egy egész napra.

A hagymát vastagabb fékörökre vágtam, bedobtam a forró wokba, majd 1-2 perccel késöbb hozzáraktam a tofukockákat is a páccal együtt. Ezt is éppen csak megkapattam, majd ment hozzá a répa, újabb pillanatok múlva a paprika és a káposzta. Szeretem, ha a zöldség épphogy megpirul és átveszi az ízeket, de még roppanós, szóval újabb 3-4 perc "sütögetés" végeztével belekevertem az üveges ázsiai mixet, édes csili szószt és a szezámot. Ha mirelittel dolgoztam volna, még az elején, a friss zöldségek elött adom hozzá.

Három laktató adag lett végül, elörelátó lány lévén az egyik ment a hüvösre, még jól jöhet. Esetleg lehet hozzá pirítani egy adag wok tésztát, ha valaki szükségét érzi, de akkor persze több szója- és csiliszósz kell.

Öszköszöntö expressz-saláta

Az ölembe pottyant egy szabadnap, ennek örömére tegnap felkerekedtem, hogy nehogy úgy járjak, mint tavaly ilyenkor... Ugyanis van egy titkos hely a városban, ahol néhány fügefa várja szabadon, hogy valaki (mondjuk ÈN) lelegelje. Csakhogy egy évvel ezelött egy másik ügyes pesti lakos megelözött, ezért idén elöre gondoltam a kis zöld gumókra, és unalmas hétfö délutánomat egy kis fára csimpaszkodással füszereztem meg. Ránézésre úgy egy kiló csoffadt, de puha és édes gyümölcsöt sikerült szednem, ma már láttam is kimérve a Fény utcai piacon. - ám ár nem volt kitéve, a néni már tavaly is ránézésre árazott, és csípöböl betaksált kilónként háromezerre, ami amúgy hízelgö :)

A szabadnapos-csajos-expressz-gurmé salátám így alakult:

fél fejessaláta összetépkedve, nem kaptam rukkolát vagy madárbegyet, de tutira jó lett volna
két naaaaagy marék friss füge negyedekre vagdalva
5-6 dekagramm kékpenészes sajt összemorzsolva
még úgy 1 evökanál krémsajt darabokban*
örölt bors
olivaolaj
balzsamecet-krém, nekem ezúttal csilis jutott

*egy doboz laktózmentes tejfölt konyharuhával bélelt szüröbe öntöttem, 1-2 nap alatt kész is.

Ha akadt volna még dióm, azzal megszórom, de panaszra azt hiszem nincs okom, a tányért az utolsó cseppig kitakarítottam.... Fotó utólag feltöltve.

Nagyanyáink nyomdokán

Hetek óta kacérkodtam a gondolattal, hogy fözzek valamilyen lekvárt, és ami eddig visszatartott, az csakis és kizárólag a kiszemelt alapanyagok ára volt. A múlt héten ehhez még hozzájött egy tévés riport, amelyben a befözésröl volt szó, másnap persze meg is kaptam az irodában, hogy ugye láttam, és hogy én mit tervezek. Még jó, hogy elöre tájékoztattam a lehetö összes ismerösömet, hogy pénteken este kifejezetten, tényleg pihenni szeretnék, hogy szombaton reggel újra böngészhessek egy kicsit a piacon. Szorgalmi feladatként elöre kutattam a lehetséges plusz után, végül egy apró csavarral megspékelt alapreceptet alakítottam a saját ízlésem szerint, nagyon finom lett a végeredmény.

4 átlagos méretü üveghez
3/4 kg puha szilva
1/4 kg áfonya
1/4 kg fekete szeder
1 dl balzsamecet
3 evökanál melaszos barnacukor (vagy méz)
1 evökanál befözö keverék, a közértben kapható

Erös volt még bennem a kísértés, hogy némi aszalt szilvát is beledobáljak, de csodával határos módon visszafogtam magam, persze nem mindenkinek ajánlom az ilyen mértékü önfegyelmet.... de megeshet, hogy akkor túl édes lett volna a végtermék.

Egy nagyobb, saccra 5 literes lábosban összekevertem a balzsamecetet a cukorral és a befözö-adalékkal, majd szépen lassan elkezdtem melegíteni. Alig néhány perc alatt lobog és illatozik, ekkor mehetnek bele a kimagozott és 8 részre vágott szilvák - fedövel. Miután újra felforrt, levettem a fedöt és alacsony lángon úgy fél órát föztem néha kevergetve, mert addigra nagyjából összeesett a gyümölcs. Beleöntöttem az áfonyát és a szedret, és adtam neki még 20 percet, szintén egyszer-kétszer erösebben megkínálva a fakanállal.

A forró keveréket beletöltöttem az üvegekbe, és a fedö lezárása után azonnal fejjel lefelé fordítottam, hogy a hö alkotta vákum lezárhassa a remekmüvet.

Isteni karamelles-balzsamos zamata lett, egyszerüen mindenhez el tudom majd képzelni: sajttal, hússal, és természetesen puha, vajas briósra kenve....

Àrban szerintem jól jöttem ki, a gyümölcs összesen 650 forintból megvolt, a befözö cukor-keverék csomagja 150 forint, és 5 kg befözendö anyaghoz elegendö. Egy átlagos minöségü, 5 decis üveg balzsamecet 5-600 forint a szupermarketekben, de az én "kamrámban" a mézzel és a barnacukorral együtt alapkellék, tehát nem kellett már külön költenem ezekre. Ha valakinek nulláról kell kezdenie a bevásárlást, üvegenként akkor is legfeljebb 300 forintból kijön egy isteni lekvár alacsony cukortartalommal és teljesen adalékanyagoktól mentesen. Szebb csatosüvegbe töltve ráadásul szuper ajándék, bár akkor érdemes kicsit többet készíteni belöle!

Ötletelek a következö dzsemhez, régi emlék például a vaníliás sütötök, szerintetek?

Aboriginsweckerl

Van, pontosabban volt Bécsben egy abszolút kedvenc péksütim, egy bizonyos Aboriginsweckerl. De annyira szerettem, hogy a kint élö, iráni származású barátnöm minden látogatásakor hoz nekem 8-10 darabot, nehogy hiányt szenvedjek. Igazából egy zsömleféléröl van szó, szerintem fele-fele arányban barnalisztböl és rozslisztböl készíthetik, a tésztájába pedig reszelt répa, zöldborsó és sok pirított dió vagy belegyúrva. Frissen annyira finom, hogy legtöbbször csak magában ettem, itthon is javarészt csak vajas piritósig jutok vele.

Ahogy az elözö mai bejegyzésböl látható, szabadnapos vagyok, és amikor nagyüzemben reszeltem a répát, merthogy elszámoltam magam, akkor eldöntöttem, hogy a fél órája vásárolt élesztö nem is tartaléknak lesz a hütöben, hanem valami ehhez hasonlót sütök. A szekrényemben volt még ilyen-olyan maradék liszt, magok, ezekböl gyúrtam kenyértésztát.

20 dkg barnarizs liszt

20 dkg simaliszt

30 dkg teljeskiörlésü búzaliszt

30 dkg teljeskiörlésü roszliszt

1 kocka élesztö

1 pohár joghurt (ismételten laktózmenteset használtam, kinek milyen tetszik)

1 evökanál cukor

3 répa lereszelve

3-4 evökanál olaj

két maréknyi mag (nálam most mandula, mogyoró és napraforgó volt itthon)

A joghurtot kevés vízzel meglangyosítottam, belekevertem a cukrot és beletördeltem az élesztöt, majd letakartam. A liszteket összekevertem, mire sikerült kiméricskélni nagyjábóla tálba, addigra az élesztö fel is futott. Beleöntöttem a joghurtos keveréket és az olajat, majd kézzel addig gyúrtam, folyamatosan adogatva még hozzá annyi vizet, amennyi kell, ameddig egy masszív tésztává állt össze. Belegyömöszöltem a reszelt répát és a magokat, majd letakartam. Én jobban szeretem a lassú kelesztést, már ha ráérek, tehát konyharuhával letakartam a tálat és csak szimplán félretettem a konyhapulton. Amikor majd bekiállok sütni, még egyszer át fogom nyomkodni, csak akkor sózom meg picit.

A fele tésztát le fogom fagyasztani, hiszen ez magában elég nagy mennyiség, de késöbb még biztosan jól fog jönni. Közepes lángon, elömelegített sütöben kell sütni, amígy már finom kenyér illet nem terjeng a konyhában, a zsömlék pedig kellöképpen aranybarnák és ropogósak. Képet majd késöbb közlök.

Végre egy szabadnap

Miután lelkesen dolgoztam mostanában, és nem sikerült túlzottan sok szabadnapot kivennem,  rákényszerültem arra, hogy az augusztus 20-i hétvégét megtoldjam egészen öt naposra. Mit csinálok ilyenkor? Bulizok, alszok, családot látogatok, kellö mennyiségü idöt töltök a legjobb barátlnömmel Bécsben és további kedves ismerösökkel mindenfelé - aztán végérvényesen és menthetetlenül rámtör a fözhetnék. Tehát (amúgy szerintem felettébb) megérdemelt pihenöm utolsó napján reggel negyed hétkor, 15 perccel az ébresztö elött kipattan az álom a szememböl, és nagy lelkesen lecsattogok a legközelebbi kisebb piacra. Mellesleg csalódnom kellett, mert reményeimmel ellentétben alig volt kint néhány árus, aminek eredményeként nem éppen hatalmas és különleges árukészlettel tértem haza. Ez viszont annyira nem is érdekes, arra vannak más napok és más üzletek. Kedves barátnömmel úgy döntöttünk, hogy a nagyon is csajosra kerekedett hosszú hétvégét egy közös ebéddel zárjuk le, amihez én vállaltam a harapnivaló legyártását. Mindketten figyelünk legalább hét közben az egészséges(ebb) táplálkozásra, tehát ez a recept most nem annyira szól a pasiknak. Vagy egyenek rögtön két adagot :)

10 dkg barnarizs liszt

5 dkg sima liszt

1 kisebb tojás

20 dkg túró

ízlés szerinti mennyiségben sonka, répa, uborka

napraforgó mag

egy teáskanál mustár és majonéz

kapor (friss vagy szárított), só, bors, cukor

A barna rizslisztet annyi meleg vízzel összegyúrtam, hogy gyurma szerü tésztát kapjak, majd egy kis idöre betettem a hütöbe pihenni. Addig a túrót beízesítettem a füszerekkel és a mustárral, hozzákevertem a napraforgó magot is. A répát lereszeltem, az uborkát olyan vékony szeletekre vágtam, hogy hajlítható legyen.

A tésztához hozzáütöttem a tojást, megsóztam, és annyi simalisztet gyúrtam még hozzá, hogy megint gyurma állagú legyen, ugyanis a riszliszt mostanra jól megpuhult. Egy palacsinta sütésére alkalmas serpenyöt szárazon jól felheitettem, addig kettéosztottam a tésztát és lisztezett deszkán a lehetö legvékonyabbra nyújtottam. A serpenyöben nagyon hamar megpirul, óvatosan meg kell fordítani (nem puha!), majd amint kiszedtem egy nagyobb darab alufóliára, megkentem a fele túróval, rápakoltam sonkát, uborkát és répát és megpróbáltam szép óvatosan nagyjából betekerni. A másikkal ugyanígy jártam el.

Persze lustábbak a Nagykörúton üzemelö keleti füszeres boltokban vehetnek egy tizes csomag dürümöt kerek 500 forintért, de ebben pont ez volt a poén. Mármint hogy felmosás után össze-vissza liszteztem a fél konyhát....

Vasárnapi barátnös

Ismeretlen füszer-szponzoromtól azt a távutasítást kaptam, hogy fözzek. Gyakrabban. Jelentem, hogy szombaton föztem, csak aztán egészen más dolgokra fodítottam az idöt, mint a recept lekörmölésére, már csak azért is, mert megint nagyon egyszerüen oldottam meg a dolgokat.

1. Nem gyözöm elégszer említeni, hogy minden egyes alkalommal, amikor vásárolok, sikerül olyan dolgokat is vennem, amikre akkor éppenséggel egyáltalán nincsen szükségem (ez rendben is van, nö vagyok....).

2. Igen, MEGINT csirke, sajnálom, de ha nem jutok ki a piacra, akkor más húsfélét azért annyira nem szeretek közértben beszerezni. Viszont elöre jelezném, hogy most mellesleg mégiscsak a kosaramba került két nagy szelet tarja is, már pácolódik teriyakis vörösborban, de ez másik mese.

Tehát mielött nekiindultunk volna egy csajos hétvégének Velencén, meginvitáltam legkedvesebb barátnömet, hogy ebédeljen nálam, ha már olyan hüségesen olvas, és a hütöm is tele van mindenféle finom zöldségekkel. Azt nem tudom, hogy milyen nemzethez lehetne besorolni a következö receptet, mindenesetre kifejezetten könnyü és finom lett, pont megfelelö átvezetés a hétvégébe.

A teendöm annyi volt, hogy fejenként körülbelül 15-20 deka csirkemellet friss citromlébe pácoltam, egészen konkrétan jó sokba. Bár nekem csak 2 órám volt, mindenképpen ki fogom úgy is próbálni, hogy egy egész éjszakára bent hagyom a hütöben! Aztán grillserpenyöben több vaj és kevesebb olivaolaj keverékén megsütöttem.

Köretnek egy halom zöldséget vagdostam nagyjából egyformára: lilahagymát, céklát, répát, cukkínit, paprikát és egy kevés krumplit, aztán méretesebb serpenyö hiányában egymás után külön-külön, majdhogy szárazon jól átpirítottam öket (kivéve a krumplit és a céklát, ott érdemes egy pici vizet alálocsolni, amikor megpirult - mire elpárolog a lé, meg is puhulnak). Persze lehet ezt még cifrázni, engem a mérsékletesség állított meg a hatodik féle hozzávalónál, de szerintem csak a képzelet és a pillanatnyi hangulat szabhat határt annak, hogy mi mindent dobál bele valaki. Ahogy készen lett mind, a zöldségeket összeborítottam a serpenyöbe, és ezúttal andalúz füszersóval szórtam meg. Így határozottan mediterrán hangulatú lett a menü, a savanykás-vajas és kellemesen omlós hús mellé a köret épp kellöen lett füszeres, kivételesen semmiképpen nem "spiláztam volna túl" a dolgot még több ízzel.

Ès hogy mindenkit megnyugtassak, legközelebbre a tarját tervezem, elgondolásom szerint mexikóiasan! Kép pedig nincs, megettük mind, aztán végigtáncoltuk a szombat éjjelt. Ja, elötte a pénteket is :D

Pihenönap, titkos hozzávalóval

Aki ismer, már kívülröl tudja, hogy nekem nem szabad feltenni az egyébként kedves és figyelmes kérdést, hogy mit szeretek. Lelkesen tudom imádni a gombát, de ugyanez a válaszom az avokádóra, almára, áfonyára, szarvasgombára, libamájra,  lazacra, krumplira, póréra, mangóra, rukkolára, csilire, pisztáciára, a véres steakre, vagy a minél ..hmmm... büdösebb sajtokra.... és mennyi mindent kihagytam!

Viszont biztosan a sor elejére tartozik még a padlizsán, akár grillezve, sütve, töltve, rántva, kockákra vágva és természetesen krém formájában is. Akárhogy is próbáltam viszont otthon utángyártani azt a csodás, ízes pürét, amit az Opera mögötti vagy a Hunyadi téri delikátokban vásároltam korábban elöszeretettel, valami hiányzott.

Teljesen már irányból megközelítve a történetet, a Fövám körúton müködik az egyik - szerintem - legötletesebb étkezde. Remélem a legtöbben tudják, hogy mire gondolok, akinek nem dereng, a legközelebbi laza napján sétáljon el a Kálvin tér és a Fövám tér között a páros oldalon! De ez nem a reklám helye, sem az ideje, tehát visszakanyarodva a témához, ezt a kis "büfét" és a szemközti, különleges hozzávalókat árusító boltot tél végén még látogattuk meg egy ismerösömmel, amikor a kezembe akadt valami, amit még nem láttam. Kosárba be, kasszánál kifizetni, mehetünk haza kísérletezni. A varázsige: füstsó. Nem, nem füstölt, sajnos az kicsit drágább mulatság, késöbb majd kipróbálom... A füstsó füstölt paprika, füstaroma és só keveréke, nagyjából ennyi az egész - tekintve azonban, hogy az eredeti padlizsánkrém nem éppen a sütöben készítendö, pont ez az a kis trükk, amivel kerek lett a dolog!

Most végre van normális áron padlizsán, megcsinálni pedig tényleg nem bonyolult. Amíg sül, elöre lehet örülni, már az illatától is egészen lázba tudok jönni! (Visszanézve szokatlanul sok is a felkiálltó jel a szövegben, ugye?)

A mennyiséget már ne is ragozzuk, csináljon mindeki annyit, amennyit jól esik, felfele kell szorozni mindent és kész :D

1 kiló, vagyis 3 közepes méretü padlizsánhoz

2 duci gerezd fokhagyma

egy fél pohár joghurt

1-2 evökanál olivaolaj

egy nagy csipet citromos bors (vagy külön örölt bors és úgy egy teáskanálnyi citromlé)

egy csapott kávéskanálnyi füstsó

lustáknak 1 evökanál majonéz, lelki társaimnak egy nagy teáskanálnyi mustár és kevéske cukor krémesre keverve -  mese nincs...

A padlizsánokat szépen meg kell mosni, letörölni, és egy villával a napi stressz levezetéseként megszúrkálni. Elömelegített sütöben, közepes höfokon úgy 35-45 perc alatt megsül, az elsö 15 percre be lehet alá dobni a fokhagyma gerezdeket, amelyek így finoman megpuhulnak és elvesztik a romantikátlan aromájukat. Amikor ezeket kivesszem a tepsiböl, megfordítom a lila barátaimat, akik a végére sötét barnává válnak.

Türelmetlen perszóna lévén azonnal nekiesek, hosszában felhasítom a zöldségeket és kanállal kikaparom a

belsejüket. Elsö alkalomra csak annyit, hogy igen, szuttyosnak és világos zöldes-barnásnak kell lennie. Mehet hozzá minden más is, természetesen a fokhagyma húsát ki kell nyomni a héjjából. Aprítóban vagy botmixerrel jól összekeverem és észben tartva, hogy melegen minden íz kicsit moderáltabbnak érzödik, szükség esetén utánfüszerezem.

Kész is van, bármennyire is kívánatos, legalább 1-2 órára érdemes hütöbe tenni, másnapra pedig teljesen összeérik az egész. Pirítóson túl nem nagyon érdemes bármivel is "elrontani"... Nagyon szorgos és ráérös percekben lehet hozzá sütni pitát, aminek annyi a titka, hogy a legforróbb fokozatra fel kell csavarni a sütöt, elö kell melegíteni a sütölapot is, majd a laposra nyújtott tésztaköröket rádobva az élesztö a hirtelen hö-sokktól középen felugrik, ezzel kialakítva a jellegzetes kis tasakot.

Nyári szünet

Elnézést kell kérnem attól a kevés, de nagyon kedves embertöl, aki eddig elolvasta az irántam táplált bárminemü barátságból/èrdeklödésböl, esetleg puszta szeretetböl kifolyólag a bejegyzéseimet.

Mostanában annyi minden történt, hogy viszonylag csekély mennyiségü érdemlegeset alkottam a kis konyhámban, mert meleg is volt nagyon, neki is vágtam néhányszor az éjszakának, ráadásul pár napra még külföldre is sikerült elszakadnom. Pihenésröl azonban semmiképpen sem esett szó, hosszú idö után ismét munka jelleggel adóztam az utazás örömének, amely korábban már kecsegtetett némi "gourmet" programmal, most annál kevésbé.

Recept nélkül következzen néhány élmény és felfedezés, amely kikívánkozik belölem...   
- a wasabis étcsokoládé isteni találmány
- ahogyan a narancsos-gyömbéres balzsamecet esszencia is
- az olasz gyorsétterem Németország déli részén botrányosan rossz, pedig én itthon, Frankfurtban és Bécsben is szerettem
- a sajtos-tejfölös lángos is home-made az igazi. És a budai strandon valódi tejfölt és sajtot tesznek rá. Tudom. Laktózos.....
- ehhez kapcsolódva a Petöfi Sándor utcában van egy fagyizó, ahol verhetetlenül jó étcsoki fagylalt van, tej nélkül (meg gyümölcsfagyik, de ez kevésbé izgalmas)
- a búzasör banánlével tényleg finom (persze utóbbi itthon kicsit nehezebben beszerezhetö, ajánlom a nagy német drogériát, vagy a keleti élelmiszer-boltokat)
- a rukkola kecskesajttal verhetetlen páros, személyes kedvencem hozzá pluszban a napraforgó mag
- a házi tészta spenótporral színezve nagyon szép, egy tésztagépre pedig mindenképpen érdemes áldozni, ha valaki hasonlóan hedonista, de legalábbis bolond, mint jó magam.

Egyelöre ennyi jutott eszembe, De lehet, hogy csak fáradt vagyok, még bövülhet a lista!

Magyar virtus

A következö recept számomra igazából nem egy nagy dolog, de a legtöbben, akiknek említettem, hogy töki pompost, azaz kenyérlángost csináltam, nagy szemekkel néztek rám, hogy nahát....

A háttértörténet sem igazán egzotikus: szeretem, nagyon finom és könnyen elkészíthetö. A hétvégén volt szerencsém egy társaságban egyetlen magyarként brillírozni ezzel a kifejezetten egyszerü, de annál házisabb jellegü és laktató gyönyörüséggel.

A tészta kenyérhez, pizzához is használható, persze ennél decensebb mennyiségben:

1 kg sima liszt
1 kocka élesztö
2 evökanál cukor
4 evökanál olaj
1 csipet só
kézmeleg víz

Az élesztöt felfuttattam egy csésze meleg cukros vízben, letakarva hagytam érni egy kicsit. Addig a lisztre rálocsoltam az olajat, majd pár perc elteltével beleöntöttem az élesztöt. Szépen elkezdtem kézzel gyúrni, mindíg csak pici vizet hozzáadva, amíg szép, puha tésztát kaptam. Érdemes néhány percig gyömöszkölni, igazán finom lesz töle. Letakartam, és jó fél órára magára hagytam. Kezdök kedvéért elmondom, hogy itt még nem szabad sózni, hogy az élesztös maszlag szépen megkeljen.

Amíg a tészta pihent-nött, elökészítettem a rápakolandó finomságokat:

2 hegyes zöldpaprikát (aki nem szereti a csípöset, természetesen csinálhatja felesben vagy teljesen csemege paprikával is)
20 dkg juhtúrót
3 közepes pohár tejfölt (a laktózmentes kicsit kímélöbb, ha valaki ettöl fél)
egy rúd lángolt kolbászt
úgy 30 dkg húsos szalonnát
3 fej hagymát (lila vagy vörös, esetleg keverve, amit találni otthon)
és 25 dkg sajtot (sima vagy füstölt, kinek hogy)

A zöldségeket felkarikáztuk, a juhtúrót összekevertük a tejföllel, a kolbászkarikákat és a kockázott szalonnát pedig egymás után megpirítottuk serpenyöben, csak úgy, a saját zsírja elég hozzá.

Miután a tészta megkelt, megsóztam, megfeleztem és felezve a két adagot egy-egy nagy tepsire szépen kiterítettem. Èrdemes lisztezett felületen, sodrófával csinálni... A vastagsága ízlés kérdése, de szerintem a töki pompos konkrétan jó masszivan finom. Arra figyelni kell, hogy sülés közben azért ugye még kicsit nöni fog! Az elömelegített, 220-240 fokos sütöbe betoltam, pár perc alatt szépen halványbarnára sül. Ez ezért fontos, mert így nem ázik el, amikor utána jó vastagon beborítjuk a bryndzás tejföllel. Ahogy a pizzát, a kenyérlángost is szépen megpakoljuk: hagyma, paprika, a pirított kolbász és szalonna, reszelt sajt. Aki kellöképpen hedonista és/vagy nem diétázik, a húsok visszamaradt kevés zsírját is rálocsolhatja.

Ezután már csak vissza kell tenni a sütöbe, amíg a sajt nyúlós-ropogósra pörkölödik a tetején. Ha a tejfölböl marad a végén, a töki pomposunk csípösségét és a kezdeti forróságát lehet vele enyhíteni!

Képet esélyem sem volt löni róla, a két tepsinyi adag is szempillantás alatt elfogyott!

Mindentbelegyorsvacsi péntek estére

Ez volt az a hét, amikor eddig (vagyis péntek estig) tulajdonképpen semmi konstruktívat nem sikerült alkotnom az irodán kívül töltött idöben, hacsak nem számítjuk azt az egyetlen órácskát, amíg egy kökemény edzö próbált kicsit pozitívan hatni sudár alkatomra. Kevés alvás, döglesztö meleg, meló, pasik, bürokrácia... És mindezek után este fél nyolc környékén, szinte totális üres hütöm mellett elsétálva rájöttem, hogy éhes vagyok, úgy rendesen.

Szerintem ez az a pont, ahol a jó és tapasztalt háziasszonyok elöszednek valami hiperszuper remekmüvet a mélyhütöböl, a konyhaszekrény mélyéröl, esetleg emelt fövel betámadják a legközelebbi közértet. Nálam sem a jó volt a hiba, szimplán a világ összes pénzéért sem tettem volna ki a lábam a 38 fokos utcára. A miniatür frigómból már megdézsmáltam a finomságokat, befözött lecsóm és más hasonló tartalékom pedig még nincs.

DE itt-ott lapult még néhány használható alapanyag:

egy 40 dekás csomag kevert gomba

7-8 közepes krumpli

egy marék zöld olivabogyó

3-4 szelet szárított sonka
egy csipetnyi tetszöleges füszer
(hagymám nem volt, máskülönben egy nagy fej ment volna még bele)

Sorjában
- a lesikált és szeletelön vékonyra karikázott krumplit forró serpenyöben megsütöttem egy kevés olajon, kiszedtem tányérra
- a nagyobb szeletekre vagy félbe vágott gombákat ugyanabban az edényben, olaj nélkül átpirítottam, szintén félretettem
- a felcsíkozott sonkát és a felezett olivabogyót is átforgattam.

Végül ment vissza a serpenyöbe az egész, egy átforgatás, és a füszer. Eszembe jutott, hogy lapul a konyhaszekrényem tetején egy csodálatos csomag, amelyet egy nem régi, de annál kedvesebb, gasztrovonalon szintén elvetemült és lelkes barátnömtöl kaptam ajándékba, amolyan tesztelési célzattal. Win-win szituáció ez, mert újabb 20 kis tasak vár arra, hogy mindenféle kontextusba helyezve ehetöt varázsoljak belölük, többek közt hosszú és szecsuáni bors, cékla- és spenótpor, füszersók, paradicsomkocka.... ök pedig várják a véleményt és az ötleteket. Szeritntem most igazán megérett a dolog egy kis ingyenreklámra, tessék megnézni öket itt az arcok könyvén - jó minöség, kicsi, barátságos és motivált csapat.

Brazil füszersót választottam, kicsit pikáns, kellöen megadta a szamba feelinget. Buli indul, mit nekem alvás :)

Újra ehetek! Hazacipelt ízek

Szeretek utazni, mert késöbb mindíg emlékeztethetem magam a különbözö helyeken töltött idöre valamelyik étel utángyártása révén. Legutóbbi kis kirándulásom pedig nem csak emiatt lett emlékezetes. Pusztán két hétig nem tudtam enni, köszönhetö valamely vírusnak, és a kivizsgálás, majd terápia céljából elrendelt alig-étrendnek. Néhány nappal késöbb, amikor éppen újra kezdtem emlékezni arra, hogy milyen is egyáltalán kívánni az ételeket, továbbtanulási terveim megvalósításához Veszprémbe indultunk a szüleimmel.

A város csodaszép, a felvételi is jól sikerült, hétágra sütött a nap, minden adott lett volna egy szuper ebédhez. A feltételes mód sajnos a választott étterem miatt csúszik be, ugyanis a három kiválasztott fogásból egyetlen egyet sikerült eltalálniuk. Azt viszont annyira, hogy kerek kettö nappal késöbb legyözhetetlen vágyat éreztem, hogy megpróbáljam reprodukálni. 

Erdei gombás tagliatelle aszalt paradicsommal és fehérborral - most mondja bárki, hogy nem gyönyörü még olvasni is!

Mellesleg pontosan egy éve vár rám egy igazi, hajdanán Olaszországból hozott tésztagép, na most aztán tuti, hogy legközelebb nem felejtem el átköltöztetni magamhoz!

Elökészítésre csupán annyi szükség van, hogy ha szárított erdei gombát sikerült vásárolni, nem pedig frisset (én vállalom, hogy a belvárosi rohanásban nekem "csak" ennyire futotta az energiámból), akkor le  kell öblíteni, és egy órára be kell áztatni.

A kézzel készített, kifejezetten rusztikus tagliatelléhez összedolgoztam

30 deka durumlisztet
3 tojást
egy csipet sót
és nagyjából 2-3 evökanál olivaolajat.
Elég kemény gyurmagolyót kell kapni, és több recept is azt ajánlotta, hogy mindenképpen gyúrjuk pár percig. Én is ezt tettem, aztán fél órára betettem pihenni a hütöbe.

A tésztához a következö finomságokból készítettem a feltétet:


Egy fej vörös hagyma
két gerezd fokhagyma
egy doboz szárított vagy nagyjából 30 deka friss erdei gomba
15 deka olajos aszalt paradicsom
egy dl száraz fehérbor
egy-két evökanálnyi vaj
kakukkfü, só, bors és hosszúbors

A hagymát apróra vágtam, és kevés olivaolajon üvegesre pároltam. A két gerezd fokhagymát félbevágtam, hogy a végén könnyü legyen kihalászni, és így csak finoman járuljon hozzá az összhatáshoz.

A gomba levét leöntöttem (a tészta fözölevébe irányítottam biztos ami biztos), és rádobtam a hagymára a felcsíkozott azalt paradicsommal együtt.

Néhány kavarintás után hozzáöntöttem a bort, megfüszereztem és 3-4 perccel késöbb egy kevés vajjal dúsítottam a levét.

Mindeközben aznapi segítöm szép vékonyra kinyújtotta az elözöleg két részre osztott tésztát, és fél-egy centis szélesmetéltet próbált alkotni, több-kevesebb sikerrel. A lobogóan forró vízben 3-4 perc alatt al dente állapotúra föztük.

Amikor a gombás keverék is kész lett, belekevertem a tésztát, majd mégegyszer jól átforrósítottam.

Utólag jutott eszembe, hogy esetleg illett volna hozzá pirított fenyömag, de parmezánnal is kifejezetten istenire sikeredett! A bor pedig ugyebár adta magát kísérönek.

Amint pedig legyözöm a technika fránya ördögét, meglesz az igazi kép is....
Update: meglett a kép. Utólag is megdobogtatja a... gyomrom :D