2014. március 16., vasárnap

Egészséges (!!!) csoki mousse / Gesunde Choco Mousse

Laza két hónap hallgatás után újra jelentkezem - sajnos egészségügyi okokból sem rendesen bevásárolni, sem főzni nem nagyon tudtam az elmúlt hetekben, de már nincs sok hátra, és hamarosan újra szeleburdi bakkecskeként élhetem mindennapjaimat.

Mindenesetre néhány ismerősöm időről időre a segítségemre sietett, így azért nem haltam éhen, sőt, ma az ebéd készítése (házi pizza piros pesztoval és aszalt paradicsommal, semmiség) közben azon morfondíroztam, hogy mit is kezdjek a megmaradt fél avokádómmal... Aztán leesett, hogy újabban nagykövete lettem a csináljunk avokádóból édességet - mozgalomnak! Szóval a lényeg, hogy isteni finom, egészséges és roboráló a végeredmény. Tekintve hogy odakint süvít a szél és csepereg az eső, pont jó lesz vacsora helyett :)

Hozzávalók 2 főre:

1 puha avokádó
2 banán
3 teáskanál kókuszolaj
néhány evőkanál joghurt (az enyém pl. vaníliás szójajoghurt, egyébként tettem volna bele rendes vaníliát)
2 teáskanál barna nádcukor, vagy igény szerint akár picit több is
3 evőkanál keserű kakaópor (vagy több)
egy kevés tonkabab reszelve
1 csipet só

Ennyi. Azaz nem, mert mindent össze kell turmixolni. Èn nem vagyok híve a mindenféle édesítőszereknek, sokkal szívesebben használok kevesebb organikus nádcukrot, agávé-szirupot vagy ha lenne itthon, akkor simán sztevia levelet. Szerintem a banán és az avokádó láttán úgyis érthető, hogy ez a desszert (?) inkább egészséges, mint kalóriaszegény, de igazság szerint úgy vagyok vele, hogy ami jót tesz, többek között az aszalt gyümölcsök, olajos magvak, és szintetikus cuccokat kiváltó természetes édesítők, akkor nem a kalória hanem a jótékony hatás alapján döntök valami mellett vagy éppen ellene.
Ha szeretnénk vendégeket várni vele, aminek az én Anyukám például tutira nagyon örülne, akkor lehet bele olvasztani egy pici étcsokoládét is, de nélküle is mennyei! Persze érdemes egy kicsit behűteni fogyasztás előtt.

_________________________________________________________________________________

Nach lockeren zwei Monate Schweigen bin ich wieder da - leider war ich gesundheitlich verhindert, einzukaufen oder zu kochen, aber alles gut, nur noch ein paar Tage und ich kann erneut ganz normal (oder eher verrückt) hin und her rennen.

Allerdings haben einige Bekannte mir immer wieder geholfen, so habe ich nicht verhungern müssen, fast im Gegenteil, während ich heute mein Mittagessen vorbereitete (home made Pizza mit Pesto Rosso und getrockneten Tomaten, nichts besonderes), mir überlegen musste, was ich mit meiner übrig gebliebenen halben Avocado anfangen sollte... Dann ist mir eingefallen, dass ich in letzter Zeit ein wahrer Botschafter der Süßigkeiten mit Avocado geworden bin! Langer Rede, kurzer Sinn - es ist super lecker, sehr gesund und gerade bei meiner Genesung bestimmt wohltuend. Und da das Wetter heute ekehaft windig und regnerisch ist,  mein perfektes Abendessen ist damit erledigt :)

Für zwei Pesonen:

1 reife Avocado
2 Bananen
3 Teelöffel Kokosöl
ein paar Esslöffel Joghurt (ich hatte z.b. Sojajoghurt mit Vanille, sonst hätte ich Vanille dazugegeben)
2 Teelöffel Rohrzucker, oder nach Belieben etwas mehr
3 Esslöffel Kakaopulver (oder  mehr)
geriebene Tonkabohnen
1 kleine Prise Salz

Das ist alles. Besser gesagt... alles muss püriert werden. Ich bin gar kein Fan von den ganzen Süßstoffen, viel lieber benutze ich etwas weniger Bio-Rohrzucker, Agave-Sirup oder, wenn ich gerade hätte, Steviablätter. Sieht man die Zutaten, so merkt man schnell dass dieses Dessert (?) eher gesund als kalorienarm ist. Aber ich bin der Meinung, dass alles, was gut tut, wie getrocknete Früchte, Nüsse, und statt synthethischen Alternativen einfach natürliche Süßmitteln bevorzüge ich viel eher.
Bereitet man die Mousse für Gäste vor (meine Mutter wäre bestimmt ganz begeistert), kann man auch ein wenig geschmolzene Schokolade unterheben, aber es ist wirklich nicht notwendig, ohne schmeckt es auch hervorragend! Natürlich wird sie vorm Verzehr am besten etwas gekühlt.





2014. január 19., vasárnap

Mert megérdemlem / Ich gönne mir was

Rapszodikus ritkasággal történő jelentkezésemre ezúttal a karácsony a mentségem, nem mintha akkortájt nem főztem volna, csak hát a saját készítésű csokilikőr és az aszalt szilvás vörös áfonya lekvár mind-mind ajándékba készült, és elég nagy öngól lett volna előre lelőnöm a poént a recept előzetes közzétételével...
Természetesen ezek is hamarosan "papírra" lesznek vetve, addig azonban lépjünk tovább. 

Nem vagyok egy spiritualista típus, de ha egy recept két napon belül kétszer, ráadásul két külön nyelven is az orrom elé kerül, az csak nem lehet véletlen. Főleg, hogy otthoni látogatásomkor a kezembe akadt egy doboz tasakos tönkölybúza - életemben nem készítettem rizottót, nem is én lettem volna, ha elsőre rizzsel csinálom. De komolyan, lassan szégyellem magam. Aki mutat nekem egyetlen egy receptet, amit elejétől a végéig betartottam, hát annak esküszöm, 7 fogásos lakomát varázsolok. 

A hozzávalókat megint két országból szedtem össze, de a recept, mint mindig, rugalmas. Mindenki érezze magát felhatalmazva, ha bármit szeretne vagy kénytelen rajta változtatni.

Vörösboros-céklás "tönkölyrizottó" kecskesajttal

2 fej főtt, hámozott cékla
1,5 dl száraz vörösbor
1 fej lila hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál avokádóméz ( vagy bármilyen más, karakteresebb méz)
125 gramm ( azaz egy tasak) hántolt tönkölybúza, nem vagyok benne biztos, hogy ez előfőzött fajta-e
125 gramm szójapehely (aki most kezd kétségbeesni: a kétbetűs illatszerboltban kapni)
6-7 dl alaplé
egy kis marék aszalt áfonya
egy marék reszelt parmezán
1 evőkanál vaj
fejenként 1 nagy evőkanál krémes kecskesajt
1 kávéskanálnyi szárított vagy 4 ágacska friss rozmaring
kevés olaj
hibiszkuszsó, de ez már tényleg az én aberrációm, feltehetőleg enélkül is működni fog a dolog!

Ennél az ételnél szerintem érdemes mindent előre kikészíteni, és a céklát kéretik csakis gumikesztyűben kezelni. Semmilyen lila pacniért nem vállalok felelősséget.

A hagymát megfuttatjuk az olajon, meglocsoljuk a mézzel majd rátesszük a fokhagymát és a búzát. Egy-két perc pirítás után felöntjük a borral és elkezdődhet a klasszikus rizottó-menet, vagyis a mellettünk lévő lángon forrón tartott húsléből merőkanalanként töltögetünk utána, amint az előző adag folyadékot folyamatos kevergetés mellett felvette a tönkölybúza. Nagyjából 20 perc múlva hozzáöntjük a maradék alaplevet ( ez több lesz, nem szabad megijedni), és mehet a gabonához a rozmaring, a felkockázott cékla, a szójapehely és az áfonya. Még 2-3 percig hagyjuk főni, majd félrehúzzuk és hozzákeverjük a vajat és a parmezánt. Frissen darált borssal, és ha szükséges, egy kis (hibiszkusz)sóval ízesítjük. Szerintem nem árt neki, ha 3-4 percet hagyjuk fedő alatt pihenni, ennyi idő alatt nem fog kihűlni.
Tálaláskor a tetejére tesszük a kecskesajtot és megszórjuk még egy kis rozmaringgal, csak a színhatás kedvéért.

Utóirat: valóban, a tönkölybúza nem fog olyan finom krémesre főni, mint az igazi rizottó. Cserébe sokkal egészségesebb, a szójapehely diós aromája pedig pont annyit ad még hozzá az ízélményhez, hogy végeredményben semmivel sem éreztem kevesebbnek a fogást.

_________________________________________________________________________________


Für meine sporadische, eher seltene Einträge gebe ich diesmal der Weihnachtszeit die Schuld - nicht dass ich da nicht gekocht hätte, nun war die selbstgemachte Schokolikör und die Dörrpflaumen-Cranberry-Marmelade als Geschenk gedacht und so wäre es zimlich ein Eigentor gewesen, die Rezepte im Voraus aufs "Papier" zu werfen. Diese folgen auch bald, nun lass uns bis dahin erstmal weitergehen.

Ich glaube nicht an spirituellen Heckmeck, doch wenn ich ein Rezept innerhalb von zwei Tagen zweimal begegne, und das sogar in zwei unterschiedlichen Sprachen, das kann kein Zufall sein. Vor allem da ich bei meiner Besuch zu Hause im Supermarkt zufällig Dinkel in Kochbeuteln entdeckt habe - ich habe noch nie in meinem Leben Risotto gekocht, ich wäre auch nicht ich selbst gewesen, hätte ich es beim ersten mal mit Reis gemacht.

Aber wirklich, langsam schäme ich mich. Zeigt mir jemand ein einziges Rezept, das ich von A bis Z eingehalten habe, dem zaubere ich ernsthaft ein 7-Gänge-Menü.

Die Zutaten habe ich wieder aus zwei Ländern, aber das Rezept ist, wie immer, flexibel. Möchte oder sollte etwas geändert werden, so erlaube ich es hiermit.

Dinkelrisotto mit Rotwein, Rote Beete und Ziegenkäse

2 gekochte und geschälte Rote Beeten
150 ml trockener Rotwein
1 roter Zwiebel
1 Knoblauchzehe
1 El Avokadohonig (oder irgendein würziger Honig)
125 Gramm, (ein Beutel) Dinkel, ich bin mir nicht sicher ob dies bereits vorgegart ist
125 Gramm Sojaflocken
6-700 ml Brühe
eine Handvoll getrocknete Cranberries
eine Handvoll gerieben Parmesan
1 El  Butter
Pro Kopf 1 EL weicher Ziegenkäse
1 Kl getrockneter oder 4 Zweigen frischer Rosmarin
etwas Öl
Hibiskussalz, wobei dies schon wirklich nur meine Aberration ist. Das Rezept wird ohne dies auch ganz bestimmt funktionieren!

Bei diesem Gericht finde ich schon, dass man am Besten alles bereitstellen sollte, und die Beeten dürften nun mit Gummihandschuhen angefasst werden. Ich übernehme für keine lila Patzen die Verantwortung.

Den klein geschnittenen Zwieben habe ich kurz in Öl angebraten, dann mit dem Honig karamelliziert und Knoblauch und den Dinkel zugegeben. Nach 1-2 Minuten habe ich den Wein zugegossen und der klassische Spiel des Risotto fing an: neben mir köchelte die Brühe, von der ich immer wieder etwas zu dem Dinkel, den ich ständig umrührte, gegeben habe, sobald dies die Flüssigkeit aufgenommen hat. Nach etwa 20 Minuten habe ich die restliche Brühe dazugegossen ( nicht erschrecken, dies wird etwas mehr sein), und ebenfalls den Rosmarin, die in Würfel geschnittenen Beeten, die Sojaflocken und die Cranberries dazugegeben. Nach weiteren 2-3 Minuten kam der Topf an die Seite, und der Butter und der Parmezan zu der Masse. Mit frisch gemahlenem Pfeffer und gegebenenfalls mit Hibiskussalz abschmecken und zugedeckt 3-4 Minuten stehen lassen. In so kurzer Zeit wird das Gericht sicher nicht kalt, aber der Dampf tut ihm sehr gut. 
Beim Servieren einen größen Löffel Ziegenkäse auf dem "Risotto" setzten und für den perfekten Farbenspiel mit etwas Rosmarin bestreuen.

P.S.: genau, Dinkel wird leider nicht so cremig sein wie echtes Risotto. Dafür ist er viel gesünder, und das nussige Aroma der Sojaflocken rundet den Geschmack so ab, dass man im Endeffekt kein bisschen unzufrieden bleibt.