Mániákus konyhatündér lettem. Azaz igazából sárkány, mert ez számomra szigorúan magánakció - mindenki más legfeljebb az eredmény részese lehet, az alkotási folyamaté inkább csak megfigyelö. Anyukámon kivül senkivel nem tudok csapatmunkát produkálni a konyhában, pedig az övé szerintem a város legkisebb konyhája. Mindíg azt mondja, hogy azt, aki tervezte, szíve szerint örök életére bezárná oda. És mégis, rengeteg dolgot tanított meg nekem ott, abban a kis panelsarokban. Szerintem tulajdonképpen egymást húzzuk a "mélybe": amikor valami különlegeset vásárol, elsö dolga, hogy egy kis üvegbe vagy zacskóba eltegyen belöle nekem is, és én is ugyanezt teszem fordított esetben. Mondom, oda-vissza fertözzük egymást :)
Szóval sok ismerösöm noszogatására - ök már ettek egy-két müvemböl - úgy döntöttem, elsö sorban saját magam szórakoztatására elkezdem ezt a kis blogot. Bár, most hogy belegondolok, ezzel is csak kevesebb idöm lesz sütni-fözni... Meglátjuk, remélem van, akinek tetszeni fog. Anyukámnak biztosan. És még valakinek, aki pillanatnyilag hetente többször esik a kísérletezö kedvem áldozatává. Utólag és elöre is elnézést kérek.
