Téli álom

Magánéleti ügyekböl kifolyólag kicsit háttérbe szorult mostanában a fözés, és ezáltal a blogom is. Mindenkitöl elnézést kérek, de azt hiszem senki nem kíváncsi feltétlenül arra, ahogy költözködés miatt a meglévö hütö- és kamrakészleteimet ürítem kifele. Nem mondom, hogy rossz receptek születnek (például rozé kacsamell diós tönkölypolentával és korábban eltett. házi zakuszkával), de szerintem nem ide valóak. Jövö héten részt veszek egy nagy európai gasztronómiai kiállítás és vásáron, ígérem onnan újra fogok jelentkezni!

Lelkiismeretes ultracsokinasi

Szégyelem magam, jópár napot kihagytam a blogon, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ezidö alatt ne föztem volna, de megosztás szempontjából nem volt igazán releváns történés. (Más fronton annál inkább, ezért is a hallgatás...)

Ma viszont barátnözös-nassolós koratéli délutánt tartottunk, és napok óta tervezgettük, hogy egy közös sütéssel koronázzuk meg a programot. Bevallom, hogy brownie-t még sosem sütöttem, de arányaiban rengeteg csoki és kevés liszt kell bele, ennél több magyarázatot nem is füznék a választásunkhoz!

Karamellás-diós brownie, liszt nélkül

10 dkg étcsoki

10 dkg vaj

10 dkg keserü kakaópor

5 cl csokiszirup

4 tojás

15 dkg melaszos barnacukor

2 csomag vaníliás cukor

8 dkg finomra darált zabpehely

8 dkg durvára darált dió (azt hiszem bármely mogyoróval vagy pisztáciával is legalább ennyire jól sikerülhet)

egy csipet só

legalább egy marék tejkaramella

A csokit, a kakaóport és a vajat vízgöz fölött összeolvasztottuk. A tojásokat a cukorral jó habosra vertük, belekevertük a karamell kivételével az összes többi hozzávalót. Kivajazott, kilisztezett tepsibe öntöttük és megszórtuk a kis darabokra vágott tejkaramellával. 180 fokon kereken 20 perc alatt megsült, a tüpróbánál kicsit még ragacsos maradt.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva, melegen, fagyival tálaltuk (elöször).