2012. április 16., hétfő

Csak azért sem ... zellerkrémleves

Nem mondanám, hogy válogatós vagyok - ahogy viccesen hangoztatni szoktam, a sóskán kívül mindent megeszek. Egyébként pedig tényleg, amióta a legutóbbi Étterem Hét keretein belül isteni konfitált báráncsülköt ettem, végérvényesen is ez a savanyú zöld levél lett a legeslegutolsó dolog, amit nem szeretek. (Úgyhogy aki idövel majd ilyen receptet is kíván itt olvasni, az most adja fel!) Ennek csak az a szépséghibája, hogy a másik oldalról nézve mindent nagyon szivesen fözök, így természetesen vásárláskor néha ész nélkül dobálok be dolgokat a kosaramba, hogy aztán hütö-ürítéses technikával próbáljak minél kreatívabban kihozni valami ehetöt a dolgokból.

Nos így jutott eszembe, hogy végre kipróbáljam, milyen is lehet sós muffint sütni, mondjuk az egyik nagy kedvenc (ó, hány ilyen van.....) padlizsánból. Mint a bejegyzés címéböl már sejthetö, nem sikerült elsö nekifutásra - ennek egyetlen oka nem az én kvalitásaimban, hanem szimplán az aznap esti lustaságomban rejlik. Persze ez nem egészen így müködik, mert ugye egy hatalmas zellergumó is lapult azért a minikonyha mélyén, és szerencsére voltam annyira elörelátó, hogy korábban egy doboz tejszínt is beszereztem mellé. Mint mondtam, jópár alapanyagot veszek csak úgy, ad hoc jelleggel. Szóval aznap este sem haltunk éppenséggel éhen......



A zeller körülbelül egy kilós volt, amelyet meghámoztam, felkockáztam és ahogy azt a gyökérzöldségeknél illik, hideg vízben odatettem föni. Lusta voltam, ugyebár, tehát ízesítésnek kivételesen leveskockát használtam, de legközelebb, ha ráérek, biztosan egy jó erös alaplevet készítek majd. Egy közepes méretü lilahagymát megpucoltam, és egyben bedobtam mellé, az íze kedvéért. Emlékeim szerint nagyjából 25-30 perc alatt puhára fött a zeller, de ha valaki ott felejti a gázon, nem lesz semmi gond, elvégre le kell turmixolni. Csak elötte még vegye ki a hagymát, az élettani hatásaira való tekintettel. Ezután ízlés szerint két-három deci tejszínt kikevertem úgy 2 evökanál barna rizsliszttel de mondanom sem kell, bármelyik fajta megfelel a sürítéshez. (Az egészségesebb variációban kipróbálom majd tejszín helyett a joghurtot.) Ès ki hallott már olyat (tölem), hogy só, bors, és kész a leves?! Szóval görögszéna levéllel adtam meg a pici pluszt az egésznek, még egyszer kevergetve felforraltam, és kész is volt.

Persze reszelt sajt volt a levesbetét, szarvasgomba - és dióolajat csorgattam a tetejére. Ez is hamar elfogyott....