Láncreakció - citromos-levendulás datolyaszilva lekvár

Végre van mentségem valamire. Az úgy volt, hogy korán reggel mentem pilates-órára, onnan pedig villamossal kellett továbbmennem - kedves füszeres barátnömnek intéztem valamit, így ö a távolból és közvetve is ráhatással van a konyhámban zajló történésekre... Ugyanis a nevezett villamos a Vásárcsarnok mellett áll meg, innentöl kezdve pedig természetes, hogy benéztem egy percre. Csodaszép gránátalmát és datolyaszivát vettem: tudom, hogy utóbbi közkedveltebb nevén kaki, de ezt nem mertem a címbe beírni, mindenestre a nagy internetlexikon szerint a datolyaszilva egyenlö litchiparadicsom, sharonfruit, hurma, kákó, persimon, kakiszilva. Kinek hogyan tetszik. Az eladó kedvesen kérdezte, hogy puhább, vagy esetleg keményebb gyümölcsöt adjon-e, és mivel ma terveztem (volna) elfogyasztani, puhábbat kértem.... aminek az lett a csodás eredménye, hogy mire hazaértem, a táskámban konkrétan "önpürésedett", csak úgy, magától. Persze nem volt elöre megmosva, tehát ahhoz, hogy ne kelljen kidobnom, egyetlen megoldásnak a hökezelés ígérkezett. Èn kérek elnézést, megint lekvár, de most nem tehetek róla!

Pont egy üvegnyi lekvárhoz

1 kisebb ökölnyi méretü datolyaszilva (nem, a másik nevét továbbra sem írom ide!)

fél citrom feldarabolva

egy evökanál levendulás cukor

egy teáskanál befözö adalék

A pürét és a citromot feltettem egy kis lábosban, és nagyjából 10 -15 percig hagytam föni, viszonylag gyakori keverés mellett. Belekevertem a kevés befözö anyagot, és egy újabb felforrás után a levendulás cukrot is. Ezután már tényleg csak egy percet adtam neki, és ment is egy közepes méretü üvegbe.

Mivel a citromosborsos füge múlt héten a túrós rétesben végezte, "csak" kereken 10 különbözö lekvár bujkál a konyhaszekrényemben. Lehet, hogy lassan lekvármúzeumot nyitok.

Vagy én leszek Lady Marmalade....

Fügés rétes

Néhány hete a bevásárlás közben megakadt a szemem a rétestésztán, amit kedvezményes áron kínáltak. Természetesen egyenes úton repült a kosaramba, hogy azután türelmesen várjon sorára a hütöm hátuljában, amíg rá nem jövök, hogy mit kezdjek vele.

Persze ezen addig filozofáltam, amíg eljött az a bizonyos dátum, amelyik a csomagolásra is rá van nyomtatva, így ma reggel feltétlenül ki kellett ötlenem valamit - ebben a szakadó esö kifejezetten segítségemre volt, biztos voltam abban, hogy édes lesz a végeredmény. Másrészt egy doboz túróm is akadt, tulajdonképpen csak a citrom hiányzott a klasszikus töltelékhez... De! Mint tudjuk, van egy kis gasztronómiai aberációm, és éppenséggel mangós balzsamecetem is, tehát a citrom le is lett véve a napirendröl, búzadara helyett pedig a Múzeum körúton sikerült beszereznem bio tönkölydarát, ami fözés szempontjából ugyanolyan könnyen kezelhetö és finom, csak sokkal egészségesebb. Innentöl pedig egyenesen vittek a gondolatok az egzotikusabb irányba, szintén alig 3-4 hete kaptam egy idös bácsitól enyhén roggyanásnak induló fügét a Moszkva téren, abból még aznap lett citromos borssal és zölddió likörrel ízesített lekvár. Ez a rétesem édes alkotóeleme.

Tehát a fügés-túrós rétes hozzávalói

a töltelékhez

250 gramm sovány túró

fél pohár joghurt

2 vaníliás cukor (vagy 3, ha valaki édesebb szájú)

2 evökanál mangós balzsamecet (ez egyébként nem a klasszikus sötétbarna ecet, üvegben sima mangólének tünik)

1 tojás

3 evökanál dara

egy csipet só

valamint

1 csomag réteslap

2 evökanál joghurt

2 evökanál olaj

1 üveg fügelekvár

méz

A töltelékhez mindent összekevertem és 15-20 percre betettem a hütöbe pihenni. Mikor letelt az idö, a réteslapokat elosztottam kettö adagba, kiterítettem és a 2-2 evokanál joghurt és olaj keverékével megkentem a felületét. Ezután egy szélesebb csíkban elkentem rajta a fügelekvárt, arra pedig a túrós tölteléket. Feltekertem, a végeit picit összecsiptetve behajtottam, és sütöpapírra helyezve vékonyan rápergettem egy kis mézet a tetejére. Elömelegített sütöben körülbelül 15 perc alatt ropogósra és aranybarnára sült.

Végülis nem is olyan nagy ördöngösség ez a rétes - a kész tésztával a munka neheze kikerülhetö. A következö adaghoz már eszembe jutott a pikáncs narancslekvárom, alá ropogós pisztácia darabokkal....

Elsö öszi ízek

Tudom, tudom... millió és egy sütötök krémleves receptje olvasható a neten, az öszi újságokban, a szakácskönyvekben. Viszont mentségemre legyen mondva, hogy
1. amint már említettem, Ausztriában jártam föiskolára, ott pedig szinte ikonikus öszi fogás
2. amúgy is imádom a sütötököt (ugye, ezt is írtam már: szinte mindenért képes vagyok lelkesedni, már ami az evést-fözést illeti)
3. természetesen csakazértis, dacból sarlatánkodtam egy kicsit a hozzávalókkal...

 

Füszeres sütötök krémleves

egy kb. másfél kilós sütötök

egy kis fej hagyma

1 fél leveskocka vagy 1 bögre alaplé

egy fél csillagánizs

3 szem szegfübors

1 púpozott kávéskanál narancsborsos füszersó

1 nagy evökanál méz

2 evökanál mangó balzsamecet

1 evökanál édes csiliszósz

1 evökanál tökmagolaj

A sütötököt a nap folyamán korábban sütöben puhára sütöttem, miután kihült, a húsát kikapartam.

A hagymát finomra vágtam és pici olivaolajon üvegesre pároltam, majd hozzádtam a tököt, valamint összetörve a fél csillagánnizst és a szegfüborsot. Amikor egy picit megpirtult, felöntöttem fél liter vízzel, és beledobtam egy fél leveskockát, de csak mert most nem volt egy bögrényi alaplevem. egy-két perc után összeturmixoltam, ezuán még néhány percig föztem. Végül a többi füszerrel és a mangós balzsamecettel beízesítettem. Noha a tálaláskor is csepegtetek majd rá tökmagolajat, a teljes ízhatás kedvéért egy evökanállal a levesbe is kevertem. Természetesen lehet tetszés-ízlés szerint intenzívebben is ízesíteni, én most a szüleimre való tekintettel kicsit finomabban bántam a füszerekkel...

Ès megint egy új kedvenc

Szeretek lustaságomban arra hivatkozni, hogy nincs idöm fözni, illetve hogy egyedül nem is annyira érdemes, mert nehéz kiszámolni a szingli adagokat. Magammal szúrtam ki, mert egyik este megintcsak a söpörjük-ki-a-hütöt módszerrel ugrottam neki a témának, és slágergyanús lett a végeredmény... Igazából most bármely olasz szakács felsikolthatna, mert öket valószínüleg a legkevésbé sem lepi meg a következö recept, én viszont akkor követtem el elöször, azóta pedig rövid idön belül már megvolt a második próbálkozásom is, semmivel sem kevesebb sikerrel.

Egy före tehát a következö alapanyagok szükségesek:

3 nagyobb vagy paradicsom vagy egy nagy marék koktél paradicsom
egy gerezd fokhagyma
olivaolaj
só, bors és friss bazsalikom

Ez az alaprecept, a felkockázott paradicsomot tüzforró olajon megfuttatom, egyben beledobom a fokhagymát, és picit megnyomkodva 2-3 perc alatt összefözöm. Ezek után mehet bele egy pici só, bors és az összevagdalt friss bazsalikomlevelek.

Másodszorra a paradicsom elött a serpenyöben megpirítottam egy kevés szárított sonkát, a paradicsom mellé aszalt paradicsom is került, végül a füszerezéskor hozzádadtam egy pici cukrot és egy evökanál balzsamecetet is.

Ezúttal bavette tésztát ettem hozzá, kivételesen nem saját készítésüt, de azt hiszem kifejezetten minden fajtával megfelelö. Sajtot nem szórtam rá, szerintem anélkül is kiváló.... a fenyömag persze javallott!

Füszeres hátszín

És elsö minisorozatom el is érkezett az utolsó részéhez. A több órás, elsö ínyenc fözödélutánon, melyet füszerekkel (is) foglalkozó barátnömmel rendeztünk, harmadik, és egyben utolsó fogásként marha hátszínt sütöttünk.

Mire eddig eljutottunk, már csak az Aperol-Spritz tartotta bennünk a lelket, no meg persze a mohóság, mert a lazac kuszkusszal és a libamáj hagymalekvárral kellemesen eltelített minket. Ennek ellenére szó sem lehetett arról, hogy abbahagyjuk az alkotást!

A marha hátszínt alig pár órával elötte bedörzsöltük olivaolajba kevert brazil füszersóval, amelyben többek közt bors is van, tehát az ízesítést ezennel le is tudtuk. Összesen 3 szeletet vettünk, ami együtt sem volt 20 dekagramm, önálló étkezésnél mindenképpen ennél többel kell majd számolni, föleg ha legalább az egyik éhes száj férfihoz tartozik. (Ha valaki tényleg nagyon kezdö, akkor tájékoztatásul azt mondanám, hogy egy férfira 15-20 deka hússal számoljon egy emberes steak-nél, nöknek persze ennél kevesebb elég. Köretnek belátás szerint bármi mehet.) Mi néhány szelet nektarinnal, lime-os balzsamecet krémmel és egy kis kanál hagymalekvárral tálaltuk.

A hátszín szeleteket forró serpenyöben sütöttük, mivel a pác már olajos volt, nem tettünk itt sem alá semmit, de ehhez kellett a remek teflon bevonat segísége is. Azóta olvastam a tökéletes steak elkészítésének titkairól, amelyet egy Michelin csillagos étteremben dolgozó magyar szakács osztott meg a világhálón, ám akkor erröl még nem tudtunk - maradt a tenyérbörnyomogatós módszer :) Aki ezt sem ismeri... az csippentse össze a hüvelykujját a mutatóval, majd befelé haladva egyenként a többivel. A hüvelykujj alatti részt nyomva megállapíthatjuk, hogy a hús puhasága vagy keménysége rare, medium-rare, medium vagy well done:

Csipetnyi fözöcskézés, 2. rész

Néhány nap pihi után bepótolnám a további tartozásomat, már ami a füszeres lánnyal eltöltött elsö közös fözödélutánunkat illeti. Ugyebár lazac volt az elsö fogás, erröl már megtaláljátok a receptet, most a libamájról szeretnék szólni egy pár mondatot.

Csodaszép darabot sikerült vennünk, emlékeim szerint nem került 2000 forintba sem, ami annak tekintetében, hogy simán kifért volna 6 emberre való gourmé-adag is belöle, igazán jutányos - nem kell emlékeztetnem ugye senkit, hogy az étteremekben milyen áron mérik....

Szóval ez az az alapanyag, amit én magam sem vagyok hajlandó csicsázni, egyszerüen odavagyok érte, úgy, ahogy van. Ebböl kifolyólag elöször a köretet készítettük el, mert a májnak csak a forró serpenyö kellett. Nem szakítottunk a jól bevált hagyományokkal, és mi is az édeskés vonalon maradtunk, a múltkori lilahagyma lekvár nyomán álltunk neki a dolognak.

Karamelizált hagyma erdei gyümölccsel

2-2 fej lila- és vöröshagyma

vaj

fél csésze erdei gyümölcs, lehet fagyasztott

2 evökanál cukor

citromos bors

só

balzsamecet-krém

A hagymákat felkarikáztuk, és a forró vajon elkezdtük szépen pirítani-párolni. Amikor már igencsak megpuhultak, megszórtuk egy kis cukorral, és hagytuk, hogy kissé karamelles illat kezdjen terjengeni a levegőben. A gyümölcsnek nem kell sok, így amikor azt hozzáadtuk, mehetett bele a só, bors és a balzsamecet krém, ízlés szerint.

A libamájat ujjnyi vastag szeletekre vágtuk, majd forró, száraz serpenyöben megsütöttük mindkét oldalán. A belöle kisülö zsíradék böven elég, és idöben is éppen csak annyi kell neki, amíg szép arany szinüre pirul.
Hát, mit ne mondjak.... kis munkával eszméletlen végeredmény... ha ezt randira föztem volna, szerintem helyböl megkéri a delikvens a kezem. Így maradt egy kellemes csajos este, az egyik a legjobbak közül.