És elsö minisorozatom el is érkezett az utolsó részéhez. A több órás, elsö ínyenc fözödélutánon, melyet füszerekkel (is) foglalkozó barátnömmel rendeztünk, harmadik, és egyben utolsó fogásként marha hátszínt sütöttünk.
Mire eddig eljutottunk, már csak az Aperol-Spritz tartotta bennünk a lelket, no meg persze a mohóság, mert a lazac kuszkusszal és a libamáj hagymalekvárral kellemesen eltelített minket. Ennek ellenére szó sem lehetett arról, hogy abbahagyjuk az alkotást!
A marha hátszínt alig pár órával elötte bedörzsöltük olivaolajba kevert brazil füszersóval, amelyben többek közt bors is van, tehát az ízesítést ezennel le is tudtuk. Összesen 3 szeletet vettünk, ami együtt sem volt 20 dekagramm, önálló étkezésnél mindenképpen ennél többel kell majd számolni, föleg ha legalább az egyik éhes száj férfihoz tartozik. (Ha valaki tényleg nagyon kezdö, akkor tájékoztatásul azt mondanám, hogy egy férfira 15-20 deka hússal számoljon egy emberes steak-nél, nöknek persze ennél kevesebb elég. Köretnek belátás szerint bármi mehet.) Mi néhány szelet nektarinnal, lime-os balzsamecet krémmel és egy kis kanál hagymalekvárral tálaltuk.
A hátszín szeleteket forró serpenyöben sütöttük, mivel a pác már olajos volt, nem tettünk itt sem alá semmit, de ehhez kellett a remek teflon bevonat segísége is. Azóta olvastam a tökéletes steak elkészítésének titkairól, amelyet egy Michelin csillagos étteremben dolgozó magyar szakács osztott meg a világhálón, ám akkor erröl még nem tudtunk - maradt a tenyérbörnyomogatós módszer :) Aki ezt sem ismeri... az csippentse össze a hüvelykujját a mutatóval, majd befelé haladva egyenként a többivel. A hüvelykujj alatti részt nyomva megállapíthatjuk, hogy a hús puhasága vagy keménysége rare, medium-rare, medium vagy well done:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése