Végre van mentségem valamire. Az úgy volt, hogy korán reggel mentem pilates-órára, onnan pedig villamossal kellett továbbmennem - kedves füszeres barátnömnek intéztem valamit, így ö a távolból és közvetve is ráhatással van a konyhámban zajló történésekre... Ugyanis a nevezett villamos a Vásárcsarnok mellett áll meg, innentöl kezdve pedig természetes, hogy benéztem egy percre. Csodaszép gránátalmát és datolyaszivát vettem: tudom, hogy utóbbi közkedveltebb nevén kaki, de ezt nem mertem a címbe beírni, mindenestre a nagy internetlexikon szerint a datolyaszilva egyenlö litchiparadicsom, sharonfruit, hurma, kákó, persimon, kakiszilva. Kinek hogyan tetszik. Az eladó kedvesen kérdezte, hogy puhább, vagy esetleg keményebb gyümölcsöt adjon-e, és mivel ma terveztem (volna) elfogyasztani, puhábbat kértem.... aminek az lett a csodás eredménye, hogy mire hazaértem, a táskámban konkrétan "önpürésedett", csak úgy, magától. Persze nem volt elöre megmosva, tehát ahhoz, hogy ne kelljen kidobnom, egyetlen megoldásnak a hökezelés ígérkezett. Èn kérek elnézést, megint lekvár, de most nem tehetek róla!
Pont egy üvegnyi lekvárhoz
1 kisebb ökölnyi méretü datolyaszilva (nem, a másik nevét továbbra sem írom ide!)
fél citrom feldarabolva
egy evökanál levendulás cukor
egy teáskanál befözö adalék
A pürét és a citromot feltettem egy kis lábosban, és nagyjából 10 -15 percig hagytam föni, viszonylag gyakori keverés mellett. Belekevertem a kevés befözö anyagot, és egy újabb felforrás után a levendulás cukrot is. Ezután már tényleg csak egy percet adtam neki, és ment is egy közepes méretü üvegbe.
Mivel a citromosborsos füge múlt héten a túrós rétesben végezte, "csak" kereken 10 különbözö lekvár bujkál a konyhaszekrényemben. Lehet, hogy lassan lekvármúzeumot nyitok.
Vagy én leszek Lady Marmalade....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése