Mérföldkö hamburger

A hamburger igazából elsö. Néhány napja nagyon elfáradtam. Úgy, hogy estére szégyen és gyalázat, már csak a sütöbe-serpenyöbe dobható készkajákra maradt kapacitásom. Másnap aztán annyira szégyeltem magam, hogy az irodából munka után egyenesen a szupermarketbe mentem, és jól bevásároltam a nap közben lopva olvasott receptek alapján. Estére végül másfél órás sertepertélés után életem legjobb hamburgerét tettem az asztalra. Az autentikus zsömle receptjét egy másik blogger receptje alapján sütöttem meg: iránta érzett csodálatom és a dolog iránti tiszteletem mutassa az a tény, hogy a recepttöl konyhai pályafutásom során elöször szinteegy fikarcnyit sem tértem el!

A húspogácsához teljesen öszintén elsöre ne m mertem befektetni marhahúsra, mert tartottam töle, hogy esetleg nem sikerül olyan jól, és akkor mérgelödhetek a hús ára miatt. Minden szerénység nélkül, nem is értem hogy gondolhattam ilyet!

Az egészen legközelebb csak annyit fogok változtatni, hogy addigra lesz saját fözésü ketchup is itthon :)

A zsömléhez kell

1 doboz híg joghurt (én most a laktózmentessel kísérletezem, erröl majd késöbb)

2 evökanál cukor

1 kevés só

nagyjából 0,5 dl olaj

1 felvert tojás

60 dkg liszt

Fél csomag élesztő

+ 1 felvert tojás a kenéshez

Aki nem sütött még kenyeret, annak röviden: felfuttattam langyos vízben cukorral az élesztöt, majd a többi hozzávalóval kellemesen puha kenyértésztát gyúrtam. Érdemes néhány percig dagasztani, attól lesz igazán finom a végeredmény. Letakarva egy félóra alatt megkel, utána kisebb bolti zsömle méretü kupacokra osztottam és szépen megformáztam. Tojással megkenve, szezámmal vagy lenmaggal megszórva, elömelegített sütöben közepes lángon 10-20 perc alatt csodálatos bucik lettek belöle – vigyázat, igazi retró méretü hamburger lesz a végeredmény!

A húspogácsához a kelesztési idö alatt egy tálba dobáltam

50 dkg darált húst

1 felvert tojást

Egy nagy fej vöröshagymát kis kockákra vágva

Sót, borsot, görögszéna-levelet, feketehagyma magot, pirospaprikát ízlés szerint

1 csipet füstsót                                                                                                            

1 evökanál mustárt

1-1    evökanál balzsamecetet és teriyaki szószt (nem volt kedvem venni wochester szószt, de így nem is kellett)

és egy marék kenyérmorzsát, hogy összeálljon.

Ebböl aztán lassú tüzön a grillserpenyöben szépen kilapított húspogácsákat sütöttem, amíg a zsemlék a sütöben növekedtek.

A többi alkotóelem, amit aztán a “toronyba” pakoltunk: pirított hagyma- és padlizsánkarikák, uborka, paradicsom, csalamádé, fejes saláta levelek, ketchup, mustár és majonéz. A sajt kivételesen kimaradt.

JAJ, és amiért mérföldkö: következzen az elsö saját kép! Nem nagyon éles, de ezúttal a magam tollával büszkélkedhetek.

Megkönnyezett családi emlékek

Történt egyszer, hogy - sok más fiatalhoz hasonlóan - ki szerettem volna költözni Angliába. Ebböl aztán annyi lett, hogy kisöcsém 18. születésnapját kint töltöttük ketten, egy zsúfolt hosszúhétvégén… és szuvenírként hoztunk a helyi illetöségü ismert divatház élelmiszerosztályáról egy üveg karamellizált lilahagyma chutney-t, amit azóta sem sikerült teljesen kivernem a fejemböl.

Aztán néhány nappal ezelött konstatáltam, hogy vészesen közeleg az Anyák Napja, és bár részemröl már nagyon hosszú évek óta hagyomány, hogy frissen szedett (igen, ilegálisan….) orgonát viszek, most eszembe jutott valami ennél is jobb. Ìgy aztán a neves pénteken munka után felkerekedtem a kis bolt irányába, ahol mindenféle finom olajakat és eceteket árulnak hordóból kimérve, és mivel nem emlékeztem a pontos címre, volt olyan szerencsém, hogy odafelé végre nyitva találtam egy másik pici üzletet, amelyet már korábban kifigyeltem magamnak. A berendezés a nevére utalóan egy régimódi nagymama polcos kamrájához hasonlít, és föként mindenféle lekvárokat, szörpöket lehet kapni. Itt láttam meg újra a lilahagyma-lekvárt, ezúttal ribizlis kombóban, ami aztán persze végérvényesen belefészkelödött a gondolataimba. 

Ha pedig megnézük a fö hozzávaló mennyiségét, a könnyekröl már nem kell mesélnem….

Tehát a lilahagyma-lekvár összetevöi:

1,5 kiló lilahagyma

5-6 dkg vaj

3-4 evökanál olivaolaj

nagyjából egy nagy marék ragacsos barnacukor

1 dl balzsamecet

1,5 evökanál kakukkfü

3-4 evökanál ribizlilekvár

1 nagy csipet só

Persze ebböl az adag hagymából csináltam máris egy kísérleti plussz üveggel egy pikáns változatot, ehhez kell egy fél hegyes eröspaprika és egy evökanál durvára tört rózsabors.

A hagymákat megpucoltam és félkarikákra vágtam. Igazából annyira nem csípi a szemet, de azért szellöztessük a müvelet alatt a konyhát! A vajat és az olajat együtt elkezdtem egy nagy edényben melegíteni, majd rádobtam a hagymát, hogy karamelizáldóva párolódjon. Nem fogom szépíteni a dolgot, ez beletelt jó 20-25 percbe, néha meg kell kevergetni, de mellette nyugodtan foglalatoskodhatunk például egy másik étel fözésével. Amikor már jól megpirult és puhára fonnyadt, rászórtam a cukrot, átkevertem azután meglocsoltam a balzsamecettel is. Innen már csak egészen lassú tüzön kell egy picit forralni a kakukkfüvel és a sóval. Amikor ez is megvolt, kivettem két merökanálnyit, abba belekevertem a rózsaborsot és az apróra vágott paprikát és rögtön üvegbe is töltöttem. (Ennek annyi az oka, hogy a rózsaborsot frissen törve szeretem, föve annál kevésbé.) Tehát a többi hagymához hozzákevertem a ribizlilekvárt, majd egy utolsó rottyintás után szépen ment a kisebb-nagyobb üvegekbe, amiket most fejjel lefelé hagyok éjszakára.

Elsö körben csirkecombot vettem hozzá, de a következö vacsoránál biztosan kacsa vagy marha lesz a párja!