Megkönnyezett családi emlékek

Történt egyszer, hogy - sok más fiatalhoz hasonlóan - ki szerettem volna költözni Angliába. Ebböl aztán annyi lett, hogy kisöcsém 18. születésnapját kint töltöttük ketten, egy zsúfolt hosszúhétvégén… és szuvenírként hoztunk a helyi illetöségü ismert divatház élelmiszerosztályáról egy üveg karamellizált lilahagyma chutney-t, amit azóta sem sikerült teljesen kivernem a fejemböl.

Aztán néhány nappal ezelött konstatáltam, hogy vészesen közeleg az Anyák Napja, és bár részemröl már nagyon hosszú évek óta hagyomány, hogy frissen szedett (igen, ilegálisan….) orgonát viszek, most eszembe jutott valami ennél is jobb. Ìgy aztán a neves pénteken munka után felkerekedtem a kis bolt irányába, ahol mindenféle finom olajakat és eceteket árulnak hordóból kimérve, és mivel nem emlékeztem a pontos címre, volt olyan szerencsém, hogy odafelé végre nyitva találtam egy másik pici üzletet, amelyet már korábban kifigyeltem magamnak. A berendezés a nevére utalóan egy régimódi nagymama polcos kamrájához hasonlít, és föként mindenféle lekvárokat, szörpöket lehet kapni. Itt láttam meg újra a lilahagyma-lekvárt, ezúttal ribizlis kombóban, ami aztán persze végérvényesen belefészkelödött a gondolataimba. 

Ha pedig megnézük a fö hozzávaló mennyiségét, a könnyekröl már nem kell mesélnem….

Tehát a lilahagyma-lekvár összetevöi:

1,5 kiló lilahagyma

5-6 dkg vaj

3-4 evökanál olivaolaj

nagyjából egy nagy marék ragacsos barnacukor

1 dl balzsamecet

1,5 evökanál kakukkfü

3-4 evökanál ribizlilekvár

1 nagy csipet só

Persze ebböl az adag hagymából csináltam máris egy kísérleti plussz üveggel egy pikáns változatot, ehhez kell egy fél hegyes eröspaprika és egy evökanál durvára tört rózsabors.

A hagymákat megpucoltam és félkarikákra vágtam. Igazából annyira nem csípi a szemet, de azért szellöztessük a müvelet alatt a konyhát! A vajat és az olajat együtt elkezdtem egy nagy edényben melegíteni, majd rádobtam a hagymát, hogy karamelizáldóva párolódjon. Nem fogom szépíteni a dolgot, ez beletelt jó 20-25 percbe, néha meg kell kevergetni, de mellette nyugodtan foglalatoskodhatunk például egy másik étel fözésével. Amikor már jól megpirult és puhára fonnyadt, rászórtam a cukrot, átkevertem azután meglocsoltam a balzsamecettel is. Innen már csak egészen lassú tüzön kell egy picit forralni a kakukkfüvel és a sóval. Amikor ez is megvolt, kivettem két merökanálnyit, abba belekevertem a rózsaborsot és az apróra vágott paprikát és rögtön üvegbe is töltöttem. (Ennek annyi az oka, hogy a rózsaborsot frissen törve szeretem, föve annál kevésbé.) Tehát a többi hagymához hozzákevertem a ribizlilekvárt, majd egy utolsó rottyintás után szépen ment a kisebb-nagyobb üvegekbe, amiket most fejjel lefelé hagyok éjszakára.

Elsö körben csirkecombot vettem hozzá, de a következö vacsoránál biztosan kacsa vagy marha lesz a párja!