Aboriginsweckerl

Van, pontosabban volt Bécsben egy abszolút kedvenc péksütim, egy bizonyos Aboriginsweckerl. De annyira szerettem, hogy a kint élö, iráni származású barátnöm minden látogatásakor hoz nekem 8-10 darabot, nehogy hiányt szenvedjek. Igazából egy zsömleféléröl van szó, szerintem fele-fele arányban barnalisztböl és rozslisztböl készíthetik, a tésztájába pedig reszelt répa, zöldborsó és sok pirított dió vagy belegyúrva. Frissen annyira finom, hogy legtöbbször csak magában ettem, itthon is javarészt csak vajas piritósig jutok vele.

Ahogy az elözö mai bejegyzésböl látható, szabadnapos vagyok, és amikor nagyüzemben reszeltem a répát, merthogy elszámoltam magam, akkor eldöntöttem, hogy a fél órája vásárolt élesztö nem is tartaléknak lesz a hütöben, hanem valami ehhez hasonlót sütök. A szekrényemben volt még ilyen-olyan maradék liszt, magok, ezekböl gyúrtam kenyértésztát.

20 dkg barnarizs liszt

20 dkg simaliszt

30 dkg teljeskiörlésü búzaliszt

30 dkg teljeskiörlésü roszliszt

1 kocka élesztö

1 pohár joghurt (ismételten laktózmenteset használtam, kinek milyen tetszik)

1 evökanál cukor

3 répa lereszelve

3-4 evökanál olaj

két maréknyi mag (nálam most mandula, mogyoró és napraforgó volt itthon)

A joghurtot kevés vízzel meglangyosítottam, belekevertem a cukrot és beletördeltem az élesztöt, majd letakartam. A liszteket összekevertem, mire sikerült kiméricskélni nagyjábóla tálba, addigra az élesztö fel is futott. Beleöntöttem a joghurtos keveréket és az olajat, majd kézzel addig gyúrtam, folyamatosan adogatva még hozzá annyi vizet, amennyi kell, ameddig egy masszív tésztává állt össze. Belegyömöszöltem a reszelt répát és a magokat, majd letakartam. Én jobban szeretem a lassú kelesztést, már ha ráérek, tehát konyharuhával letakartam a tálat és csak szimplán félretettem a konyhapulton. Amikor majd bekiállok sütni, még egyszer át fogom nyomkodni, csak akkor sózom meg picit.

A fele tésztát le fogom fagyasztani, hiszen ez magában elég nagy mennyiség, de késöbb még biztosan jól fog jönni. Közepes lángon, elömelegített sütöben kell sütni, amígy már finom kenyér illet nem terjeng a konyhában, a zsömlék pedig kellöképpen aranybarnák és ropogósak. Képet majd késöbb közlök.

Végre egy szabadnap

Miután lelkesen dolgoztam mostanában, és nem sikerült túlzottan sok szabadnapot kivennem,  rákényszerültem arra, hogy az augusztus 20-i hétvégét megtoldjam egészen öt naposra. Mit csinálok ilyenkor? Bulizok, alszok, családot látogatok, kellö mennyiségü idöt töltök a legjobb barátlnömmel Bécsben és további kedves ismerösökkel mindenfelé - aztán végérvényesen és menthetetlenül rámtör a fözhetnék. Tehát (amúgy szerintem felettébb) megérdemelt pihenöm utolsó napján reggel negyed hétkor, 15 perccel az ébresztö elött kipattan az álom a szememböl, és nagy lelkesen lecsattogok a legközelebbi kisebb piacra. Mellesleg csalódnom kellett, mert reményeimmel ellentétben alig volt kint néhány árus, aminek eredményeként nem éppen hatalmas és különleges árukészlettel tértem haza. Ez viszont annyira nem is érdekes, arra vannak más napok és más üzletek. Kedves barátnömmel úgy döntöttünk, hogy a nagyon is csajosra kerekedett hosszú hétvégét egy közös ebéddel zárjuk le, amihez én vállaltam a harapnivaló legyártását. Mindketten figyelünk legalább hét közben az egészséges(ebb) táplálkozásra, tehát ez a recept most nem annyira szól a pasiknak. Vagy egyenek rögtön két adagot :)

10 dkg barnarizs liszt

5 dkg sima liszt

1 kisebb tojás

20 dkg túró

ízlés szerinti mennyiségben sonka, répa, uborka

napraforgó mag

egy teáskanál mustár és majonéz

kapor (friss vagy szárított), só, bors, cukor

A barna rizslisztet annyi meleg vízzel összegyúrtam, hogy gyurma szerü tésztát kapjak, majd egy kis idöre betettem a hütöbe pihenni. Addig a túrót beízesítettem a füszerekkel és a mustárral, hozzákevertem a napraforgó magot is. A répát lereszeltem, az uborkát olyan vékony szeletekre vágtam, hogy hajlítható legyen.

A tésztához hozzáütöttem a tojást, megsóztam, és annyi simalisztet gyúrtam még hozzá, hogy megint gyurma állagú legyen, ugyanis a riszliszt mostanra jól megpuhult. Egy palacsinta sütésére alkalmas serpenyöt szárazon jól felheitettem, addig kettéosztottam a tésztát és lisztezett deszkán a lehetö legvékonyabbra nyújtottam. A serpenyöben nagyon hamar megpirul, óvatosan meg kell fordítani (nem puha!), majd amint kiszedtem egy nagyobb darab alufóliára, megkentem a fele túróval, rápakoltam sonkát, uborkát és répát és megpróbáltam szép óvatosan nagyjából betekerni. A másikkal ugyanígy jártam el.

Persze lustábbak a Nagykörúton üzemelö keleti füszeres boltokban vehetnek egy tizes csomag dürümöt kerek 500 forintért, de ebben pont ez volt a poén. Mármint hogy felmosás után össze-vissza liszteztem a fél konyhát....

Vasárnapi barátnös

Ismeretlen füszer-szponzoromtól azt a távutasítást kaptam, hogy fözzek. Gyakrabban. Jelentem, hogy szombaton föztem, csak aztán egészen más dolgokra fodítottam az idöt, mint a recept lekörmölésére, már csak azért is, mert megint nagyon egyszerüen oldottam meg a dolgokat.

1. Nem gyözöm elégszer említeni, hogy minden egyes alkalommal, amikor vásárolok, sikerül olyan dolgokat is vennem, amikre akkor éppenséggel egyáltalán nincsen szükségem (ez rendben is van, nö vagyok....).

2. Igen, MEGINT csirke, sajnálom, de ha nem jutok ki a piacra, akkor más húsfélét azért annyira nem szeretek közértben beszerezni. Viszont elöre jelezném, hogy most mellesleg mégiscsak a kosaramba került két nagy szelet tarja is, már pácolódik teriyakis vörösborban, de ez másik mese.

Tehát mielött nekiindultunk volna egy csajos hétvégének Velencén, meginvitáltam legkedvesebb barátnömet, hogy ebédeljen nálam, ha már olyan hüségesen olvas, és a hütöm is tele van mindenféle finom zöldségekkel. Azt nem tudom, hogy milyen nemzethez lehetne besorolni a következö receptet, mindenesetre kifejezetten könnyü és finom lett, pont megfelelö átvezetés a hétvégébe.

A teendöm annyi volt, hogy fejenként körülbelül 15-20 deka csirkemellet friss citromlébe pácoltam, egészen konkrétan jó sokba. Bár nekem csak 2 órám volt, mindenképpen ki fogom úgy is próbálni, hogy egy egész éjszakára bent hagyom a hütöben! Aztán grillserpenyöben több vaj és kevesebb olivaolaj keverékén megsütöttem.

Köretnek egy halom zöldséget vagdostam nagyjából egyformára: lilahagymát, céklát, répát, cukkínit, paprikát és egy kevés krumplit, aztán méretesebb serpenyö hiányában egymás után külön-külön, majdhogy szárazon jól átpirítottam öket (kivéve a krumplit és a céklát, ott érdemes egy pici vizet alálocsolni, amikor megpirult - mire elpárolog a lé, meg is puhulnak). Persze lehet ezt még cifrázni, engem a mérsékletesség állított meg a hatodik féle hozzávalónál, de szerintem csak a képzelet és a pillanatnyi hangulat szabhat határt annak, hogy mi mindent dobál bele valaki. Ahogy készen lett mind, a zöldségeket összeborítottam a serpenyöbe, és ezúttal andalúz füszersóval szórtam meg. Így határozottan mediterrán hangulatú lett a menü, a savanykás-vajas és kellemesen omlós hús mellé a köret épp kellöen lett füszeres, kivételesen semmiképpen nem "spiláztam volna túl" a dolgot még több ízzel.

Ès hogy mindenkit megnyugtassak, legközelebbre a tarját tervezem, elgondolásom szerint mexikóiasan! Kép pedig nincs, megettük mind, aztán végigtáncoltuk a szombat éjjelt. Ja, elötte a pénteket is :D

Pihenönap, titkos hozzávalóval

Aki ismer, már kívülröl tudja, hogy nekem nem szabad feltenni az egyébként kedves és figyelmes kérdést, hogy mit szeretek. Lelkesen tudom imádni a gombát, de ugyanez a válaszom az avokádóra, almára, áfonyára, szarvasgombára, libamájra,  lazacra, krumplira, póréra, mangóra, rukkolára, csilire, pisztáciára, a véres steakre, vagy a minél ..hmmm... büdösebb sajtokra.... és mennyi mindent kihagytam!

Viszont biztosan a sor elejére tartozik még a padlizsán, akár grillezve, sütve, töltve, rántva, kockákra vágva és természetesen krém formájában is. Akárhogy is próbáltam viszont otthon utángyártani azt a csodás, ízes pürét, amit az Opera mögötti vagy a Hunyadi téri delikátokban vásároltam korábban elöszeretettel, valami hiányzott.

Teljesen már irányból megközelítve a történetet, a Fövám körúton müködik az egyik - szerintem - legötletesebb étkezde. Remélem a legtöbben tudják, hogy mire gondolok, akinek nem dereng, a legközelebbi laza napján sétáljon el a Kálvin tér és a Fövám tér között a páros oldalon! De ez nem a reklám helye, sem az ideje, tehát visszakanyarodva a témához, ezt a kis "büfét" és a szemközti, különleges hozzávalókat árusító boltot tél végén még látogattuk meg egy ismerösömmel, amikor a kezembe akadt valami, amit még nem láttam. Kosárba be, kasszánál kifizetni, mehetünk haza kísérletezni. A varázsige: füstsó. Nem, nem füstölt, sajnos az kicsit drágább mulatság, késöbb majd kipróbálom... A füstsó füstölt paprika, füstaroma és só keveréke, nagyjából ennyi az egész - tekintve azonban, hogy az eredeti padlizsánkrém nem éppen a sütöben készítendö, pont ez az a kis trükk, amivel kerek lett a dolog!

Most végre van normális áron padlizsán, megcsinálni pedig tényleg nem bonyolult. Amíg sül, elöre lehet örülni, már az illatától is egészen lázba tudok jönni! (Visszanézve szokatlanul sok is a felkiálltó jel a szövegben, ugye?)

A mennyiséget már ne is ragozzuk, csináljon mindeki annyit, amennyit jól esik, felfele kell szorozni mindent és kész :D

1 kiló, vagyis 3 közepes méretü padlizsánhoz

2 duci gerezd fokhagyma

egy fél pohár joghurt

1-2 evökanál olivaolaj

egy nagy csipet citromos bors (vagy külön örölt bors és úgy egy teáskanálnyi citromlé)

egy csapott kávéskanálnyi füstsó

lustáknak 1 evökanál majonéz, lelki társaimnak egy nagy teáskanálnyi mustár és kevéske cukor krémesre keverve -  mese nincs...

A padlizsánokat szépen meg kell mosni, letörölni, és egy villával a napi stressz levezetéseként megszúrkálni. Elömelegített sütöben, közepes höfokon úgy 35-45 perc alatt megsül, az elsö 15 percre be lehet alá dobni a fokhagyma gerezdeket, amelyek így finoman megpuhulnak és elvesztik a romantikátlan aromájukat. Amikor ezeket kivesszem a tepsiböl, megfordítom a lila barátaimat, akik a végére sötét barnává válnak.

Türelmetlen perszóna lévén azonnal nekiesek, hosszában felhasítom a zöldségeket és kanállal kikaparom a

belsejüket. Elsö alkalomra csak annyit, hogy igen, szuttyosnak és világos zöldes-barnásnak kell lennie. Mehet hozzá minden más is, természetesen a fokhagyma húsát ki kell nyomni a héjjából. Aprítóban vagy botmixerrel jól összekeverem és észben tartva, hogy melegen minden íz kicsit moderáltabbnak érzödik, szükség esetén utánfüszerezem.

Kész is van, bármennyire is kívánatos, legalább 1-2 órára érdemes hütöbe tenni, másnapra pedig teljesen összeérik az egész. Pirítóson túl nem nagyon érdemes bármivel is "elrontani"... Nagyon szorgos és ráérös percekben lehet hozzá sütni pitát, aminek annyi a titka, hogy a legforróbb fokozatra fel kell csavarni a sütöt, elö kell melegíteni a sütölapot is, majd a laposra nyújtott tésztaköröket rádobva az élesztö a hirtelen hö-sokktól középen felugrik, ezzel kialakítva a jellegzetes kis tasakot.

Nyári szünet

Elnézést kell kérnem attól a kevés, de nagyon kedves embertöl, aki eddig elolvasta az irántam táplált bárminemü barátságból/èrdeklödésböl, esetleg puszta szeretetböl kifolyólag a bejegyzéseimet.

Mostanában annyi minden történt, hogy viszonylag csekély mennyiségü érdemlegeset alkottam a kis konyhámban, mert meleg is volt nagyon, neki is vágtam néhányszor az éjszakának, ráadásul pár napra még külföldre is sikerült elszakadnom. Pihenésröl azonban semmiképpen sem esett szó, hosszú idö után ismét munka jelleggel adóztam az utazás örömének, amely korábban már kecsegtetett némi "gourmet" programmal, most annál kevésbé.

Recept nélkül következzen néhány élmény és felfedezés, amely kikívánkozik belölem...   
- a wasabis étcsokoládé isteni találmány
- ahogyan a narancsos-gyömbéres balzsamecet esszencia is
- az olasz gyorsétterem Németország déli részén botrányosan rossz, pedig én itthon, Frankfurtban és Bécsben is szerettem
- a sajtos-tejfölös lángos is home-made az igazi. És a budai strandon valódi tejfölt és sajtot tesznek rá. Tudom. Laktózos.....
- ehhez kapcsolódva a Petöfi Sándor utcában van egy fagyizó, ahol verhetetlenül jó étcsoki fagylalt van, tej nélkül (meg gyümölcsfagyik, de ez kevésbé izgalmas)
- a búzasör banánlével tényleg finom (persze utóbbi itthon kicsit nehezebben beszerezhetö, ajánlom a nagy német drogériát, vagy a keleti élelmiszer-boltokat)
- a rukkola kecskesajttal verhetetlen páros, személyes kedvencem hozzá pluszban a napraforgó mag
- a házi tészta spenótporral színezve nagyon szép, egy tésztagépre pedig mindenképpen érdemes áldozni, ha valaki hasonlóan hedonista, de legalábbis bolond, mint jó magam.

Egyelöre ennyi jutott eszembe, De lehet, hogy csak fáradt vagyok, még bövülhet a lista!