Aki ismer, már kívülröl tudja, hogy nekem nem szabad feltenni az egyébként kedves és figyelmes kérdést, hogy mit szeretek. Lelkesen tudom imádni a gombát, de ugyanez a válaszom az avokádóra, almára, áfonyára, szarvasgombára, libamájra, lazacra, krumplira, póréra, mangóra, rukkolára, csilire, pisztáciára, a véres steakre, vagy a minél ..hmmm... büdösebb sajtokra.... és mennyi mindent kihagytam!
Viszont biztosan a sor elejére tartozik még a padlizsán, akár grillezve, sütve, töltve, rántva, kockákra vágva és természetesen krém formájában is. Akárhogy is próbáltam viszont otthon utángyártani azt a csodás, ízes pürét, amit az Opera mögötti vagy a Hunyadi téri delikátokban vásároltam korábban elöszeretettel, valami hiányzott.
Teljesen már irányból megközelítve a történetet, a Fövám körúton müködik az egyik - szerintem - legötletesebb étkezde. Remélem a legtöbben tudják, hogy mire gondolok, akinek nem dereng, a legközelebbi laza napján sétáljon el a Kálvin tér és a Fövám tér között a páros oldalon! De ez nem a reklám helye, sem az ideje, tehát visszakanyarodva a témához, ezt a kis "büfét" és a szemközti, különleges hozzávalókat árusító boltot tél végén még látogattuk meg egy ismerösömmel, amikor a kezembe akadt valami, amit még nem láttam. Kosárba be, kasszánál kifizetni, mehetünk haza kísérletezni. A varázsige: füstsó. Nem, nem füstölt, sajnos az kicsit drágább mulatság, késöbb majd kipróbálom... A füstsó füstölt paprika, füstaroma és só keveréke, nagyjából ennyi az egész - tekintve azonban, hogy az eredeti padlizsánkrém nem éppen a sütöben készítendö, pont ez az a kis trükk, amivel kerek lett a dolog!
Most végre van normális áron padlizsán, megcsinálni pedig tényleg nem bonyolult. Amíg sül, elöre lehet örülni, már az illatától is egészen lázba tudok jönni! (Visszanézve szokatlanul sok is a felkiálltó jel a szövegben, ugye?)
A mennyiséget már ne is ragozzuk, csináljon mindeki annyit, amennyit jól esik, felfele kell szorozni mindent és kész :D
1 kiló, vagyis 3 közepes méretü padlizsánhoz
2 duci gerezd fokhagyma
egy fél pohár joghurt
1-2 evökanál olivaolaj
egy nagy csipet citromos bors (vagy külön örölt bors és úgy egy teáskanálnyi citromlé)
egy csapott kávéskanálnyi füstsó
lustáknak 1 evökanál majonéz, lelki társaimnak egy nagy teáskanálnyi mustár és kevéske cukor krémesre keverve - mese nincs...
A padlizsánokat szépen meg kell mosni, letörölni, és egy villával a napi stressz levezetéseként megszúrkálni. Elömelegített sütöben, közepes höfokon úgy 35-45 perc alatt megsül, az elsö 15 percre be lehet alá dobni a fokhagyma gerezdeket, amelyek így finoman megpuhulnak és elvesztik a romantikátlan aromájukat. Amikor ezeket kivesszem a tepsiböl, megfordítom a lila barátaimat, akik a végére sötét barnává válnak.
Türelmetlen perszóna lévén azonnal nekiesek, hosszában felhasítom a zöldségeket és kanállal kikaparom a
belsejüket. Elsö alkalomra csak annyit, hogy igen, szuttyosnak és világos zöldes-barnásnak kell lennie. Mehet hozzá minden más is, természetesen a fokhagyma húsát ki kell nyomni a héjjából. Aprítóban vagy botmixerrel jól összekeverem és észben tartva, hogy melegen minden íz kicsit moderáltabbnak érzödik, szükség esetén utánfüszerezem.
Kész is van, bármennyire is kívánatos, legalább 1-2 órára érdemes hütöbe tenni, másnapra pedig teljesen összeérik az egész. Pirítóson túl nem nagyon érdemes bármivel is "elrontani"... Nagyon szorgos és ráérös percekben lehet hozzá sütni pitát, aminek annyi a titka, hogy a legforróbb fokozatra fel kell csavarni a sütöt, elö kell melegíteni a sütölapot is, majd a laposra nyújtott tésztaköröket rádobva az élesztö a hirtelen hö-sokktól középen felugrik, ezzel kialakítva a jellegzetes kis tasakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése