2013. november 24., vasárnap

Az elsö.... Stollen / Das erste mal... Stollen


Már évekkel ezelött, Ausztriában töltött föiskolai éveim alatt rákaptam a Stollenre. Ez egy karácsonyra (nem, nem karácsonykor, hanem karácsonRA) készített sütemény, tulajdonképpen egy túlvajazott kalácstészta, eszméletlen mennyiségü diófélével és aszalt gyümölcsökkel megspékelve. Ha a tradicionális recepttöl eltekintünk, gyakorlatilag végtelen a variációk száma, alap többek közt a mazsola és a mandula, de van marcipános, sokan pedig aszalt áfonyát, kandírozott narancsot is tesznek bele. A lényeg azonban, hogy jó esetben már néhány héttel elöre megsütik, még melegen meglocsolják olvasztott vajjal, megszórják porcukorral, és mire eljön a megfelelö ideje, egy tömör, szinte keksz-szerü sütemény lesz belöle.
Mivel az elsö stollenem egy, a volt kollégáimmal töltendö estére készítettem, akik között egy klasszikus Gombóc Artúr is fellelhető, az aznapi verziómba csokoládé is került. Annak ellenére, hogy csak egy napot tudtam állni hagyni, elég nagy sikere lett.


Karácsonyi stollen:
500 gramm liszt, plusz egy kevés a dagasztásnál
1 kocka élesztö
1,5 dl tej
100 gramm cukor
200 gramm vaj
250 gramm mazsola
200 gramm szeletelt mandula
200 gramm csokoládé (én 1-1 tábla mogyorós tejcsokoládét és étcsokoládét használtam)
keserü mandula aroma 
egy kávéskanál fahéj
egy csipet só

A tetejére 
100 gramm (olvasztott) vaj
porcukor

Itt szeretném hozzátenni, hogy nem a klasszikus, kémiai laborokra emlékeztető, UV-zöld mandula aromát, hanem egy minőségi, valóban keserű mandula ízű, enyhén borostyán színű aromát használtam. Sajnos aznap egyszerűen nem kaptam abban a boltban marcipánt, ebből is látszik, hogy itt tényleg sokan, és előre sütnek stollent karácsonyra.

A mazsolát forró vízbe (lehetett volna rumba is) áztattam. Az elésztöt langyos tejben, kevés cukorral felfuttattam,  amig ezek a folyamatok zajlottak, egy tálban összekevertem a lisztet, a cukrot, a puha vajat, a fahéjat és egy csipet sót. Hozzáöntöttem az élesztőt a tejjel, és összedagasztottam. Ezek után mehet úgy 45 percre letakarva egy huzatmentes, meleg sarokba. Amikor már kellően megkelt, hozzá lehet szórni a leszürt mazsolát, a mandulát, a csokit, és néhány (!) csepp mandulaaromát. A nedves mazsola miatt valószínüleg kell még hozzá egy kevés liszt. Nem szabad megijedni, elöször rengetegnek tünik a fél kiló tésztához a fél kiló egyéb, de szépen bele lehet dolgozni. Ezután még egy kicsit hagyni kell pihenni, mondjuk egy fél-háromnegyed óra múlva már be lehet kapcsolni a sütöt 200 fokra.
Amikor az már kellöen forró, egy sütöpapírral kibélelt hosszúkás formában - mondjuk lehet özgerinc vagy ilyesmi, kétlem, hogy Magyarországon sokaknak van stollen-formája - betesszük sülni, és 10 perc után levesszük a hömérsékletet 170 fokra. innentöl még kb. 35 perc, sajnos a sok csoki miatt a klasszikus kötötüs próba szinte biztosan dugába döl, de próbáljuk meg nagyjából leellenörizni, hogy átsült-e a tészta.
Még azon melegében meglocsoljuk az olvasztott vajjal, és megszórjuk porcukorral. Ha valakinek elsöre soknak tünik a vaj, akkor locsolja rá csak a felét, aztán cukor, majd mehet rá még egy réteg vaj és cukor :)

Ha kihült, alufóliába lehet csomagolni, és pár napra eldugni a spejzba. A legjobb nem is szólni senkinek, hogy hol van, 2-3 hét múlva pedig már egy havas délutánon lehet forró tejeskávéval kínálni. Vagy tojáslikörrel. Naná, hogy mi az utóbbit válaszottuk!

_________________________________________________________________________________

Bereits vor Jahren, noch während meiner Studienzeit in Österreich habe ich den Stollen lieben gelernt. Dieser Weihnachtsgebäck mit den unglaublichen Mengen von Nüssen und getrockneten Früchten und seinen butterigen Teig schmeckt einfach köstlich. Weicht man vom originellen Rezept ab, gibt es eigentlich unendlich viele Varianten, neben den Basics wie Rosinen und Mandeln, Marzipan oder Cranberries backen ihn manche unter anderen mit Walnüssen, Rum oder Orangeat. Hauptsache ist, dass er bereits ein paar Wochen vor Verzehr gebacken wird, so kann sich der geschmolzene Butter durch den Teig ziehen und der Kuchen wird fast keksartig und gleichzeitig doch noch saftig.

Da ich meinen erster Stollen zu einer kleinen Party mit meinen Exkollegen gebacken habe, unter denen sich ein klassischer Schokoliebhaber befindet, habe ich den Rezept natürlich mit Schokolade veredelt. Obwohl der Stollen nur einen Tag zum ziehen hatte, war der Erfolg trotzdem eindeutig.

Mein erster Stollen:
500 gramm Mehl, zusätzlich ein wenig zum bearbeiten 
1 Würfel Hefe
150 ml Milch
100 gramm Zucker
200 gramm Butter
250 gramm Rosinen
200 gramm gestiftete Mandeln
200 gramm Schokolade (bei mir waren es je 1 Tafel Haselnuss-Milchschoko und Bitterchokolade)
Bitter-Mandel Aroma (ich habe kein Marzipan mehr im Supermarkt gefunden)
1 Kaffeelöffel gemahlener Zimt
eine Priese Salz

Zum bestreichen
100 gramm geschmolzener Butter
Staubzucker

Die Rosinen habe ich in heißem Wasser ziehen lassen. Die Hefe habe ich mit lauwarmen Milch und etwas Zucker in einem Topf zugedeckt; währendessen habe ich den Mehl, den Zucker, die weiche Butter, Zimt und Salz gemischt und die Hefe mit dem Milch unterhoben. Ich habe den Teig ordentlich durchgeknetet und zugedeckt in einer warmen Ecke etwa eine dreiviertel Stunde gehen lassen. Dann können die Rosinen (natürlich ohne Wasser), die Mandeln und die gehackte Schokolade mit ein paar Tropfen Mandel Aroma dazugegeben werden und noch mal langsam aber sicher durchkneten, bis sich alle Zutaten ebenmäßig verteilt haben. Es kann sein, dass wegen den nassen Rosinen noch etwas Mehl gebraucht wird. Ich muss zugeben, zuerst sah es etwas erschreckend mit so viel Nüssen und Co. aus, aber im Endeffekt ist es ja der Sinn vom Stollen, oder? Allerdings hat der Teig noch etwa 30-40 Minuten dann geruht und bis dahin habe ich den Backofen schon auf 200 Grad vorgeheizt.
Ich habe keinen klassischen Backform für Stollen, aber ein längliches Form, mit Backpapier unterlegt, hat es auch getan. Nach 10 Minuten habe ich die Temperatur auf 170 Grad gesenkt und weitere 30-35 Minuten gebacken, biss die Nadelprobe darauf hinwies, dass der Teig durch ist. Gleich habe ich den Kuchen mit dem geschmolzenen Butter reichlich begossen und mit Zucker bestreut. 

Als der Stollen schon kalt war, habe ich ihn in Alufolie gewickelt und bis zum Verzehr ziehen lassen. Und obwohl es diesmal nur ein Tag war, hat das den Erfolg kein bisschen beeinflußt! Am Besten sagt man aber sonst keinem, wo der Kuchen steckt und lässt es wirklich 2-3 Wochen lang ruhen. Dann ist es an einem - mittlerwile verschneiten - Nachmittag mit heißen Milchkaffee oder sogar mit Eierlikör einfach köstlich.... Klar haben wir uns für die zweite Variante entschieden!


2013. október 27., vasárnap

Mogyorós-fokhagymás szósz - Ismételt visszatérés / Erdnuss-Knoblauch Soße - erneute Rückkehr

...És ezúttal biztosan állíthatom, hogy tényleg, komolyan, valóban újra elkezdek írni. Ennek oka egyszerűen annyi, hogy 11 hónap után én és legutóbbi munkaadóm elváltunk egymástól. Tehát viszlát személyzeti ebédek, ég veled kantin, minden jót német üzemi koszt! Végre megint magamra főzök!

Korábbi bejegyzésemben írtam a Münchenben telente megrendezett Food & Life gasztronómiai szakvásárról, ahol tavaly többek közt a helyi amerikai kisebbséget ellátni hivatott üzlet kínálatában szerepelt egy pirított fokhagymás mogyorós szósz. Csak a rend kedvéért mondom, hogy ők -naná, mihez máshoz, mint- steakhez ajánlják. Két héttel később ide költöztem (itt pedig további hat, azaz 6 alkalommal újabb lakásokba), és ahogyan az lenni szokott, tulajdonképpen egy éve nem sikerült eljutnom abba a bizonyos üzletbe. Most viszont a munkahely-váltás folyományaként a megmaradt 2 hét szabadságomat töltöm, végre-valahára ráérős vasárnap esti programként elfoglaltam immáron hosszútávra berendezett saját kis konyhámat és a lakótársam legnagyobb örömére beizzítottam a konyhai aprítót. Megérte...






Amerikai pirított fokhagymás-mogyorós szósz


(A hozzávalókról annyit, hogy egyelőre még kialakulóban van a készletem, tehát a kísérleti első alkalomra nem invesztáltam be a legjobb alapanyagokba. Az eredmény alapján viszont hamarosan készítek majd egy "fancy" változatot is.)

1 doboz sózott mogyoró
1 kis fej vöröshagyma
8-10 gerezd fokhagyma
2 szál citromfű
1 evőkanál méz
egy fél lime leve
1 evőkanál céklapor (a régi, jól bevált fűszeresemtől)
1 teáskanál szárított vagy picivel kevesebb friss gyömbér
fél deciliter szójaszósz (nekem egy sűrű, édes szirup-szerű van, az állaga és az íze miatt ezt jobbnak tartom)
2 evökanál édes csiliszósz
fél deciliter vörösbor
néhány szem szechuani bors
egy pici olaj


Először a mogyorót, noha alapból pirítottat vettem, száraz serpenyőben kicsit megpörköltem.
A fokhagyma gerezdeket megpucoltam és felszeleteltem, és a vékonyra felaprított vöröshagymával és a két szál, hosszában kettévágott citromfűvel egy kevés olajon, gyenge lángon lassan megpirítottam.

Vigyázat, innentől eszméletlenül bonyolult és megerőltető a recept! 

Sajnos a citromfű, bár nagyon finom, de kifejezetten fás szerkezetű, így ki lehet szedni az olajból, az íze lágyan megmarad. Minden mehet az aprítóba és ízléstől függően kicsit durvábbra vagy nagyon krémesre is össze lehet turmixolni.

A hozzávalók egy része persze saját ötletből, másokat kiváltva került bele, például a céklaport paradicsom helyett használtam, mert szerintem a színe és az íze is jobban passzol ide. Majd kipróbálom legközelebb úgy is. Egyébként amikor próbáltam hasonló receptet keresni segítségül, valahol a satay szószt említették, de nekem nem nagyon emlékeztet rá. Mindenesetre most kénytelen leszek húst sütni. Majd akkor fotózok is...

_________________________________________________________________________________


… Und jetzt kann ich auch behaupten, dass ich ganz sicher, wirklich, ernsthaft wieder anfange zu bloggen. Der Grund ist nun dass ich mich von meinem letzten Arbeitgeber nach 11 Monaten verabschiedet habe. Also auf Wiedersehen Personalessen, Tschüß Kantine, lebe wohl deutsche Betriebsküche! Ich werde mir wieder selber kochen!

Ich habe früher über die jährlich in München stattfindende Food & Life Gastromesse geschrieben, auf der ich letztes Jahr unter anderen ein, für die lokalen Amerikanern etablierten Geschäft kennegelernt habe: in deren Sortiment fand ich eine Erdnuss-Knoblauch Soße. Nur aus reiner Höflichkeit erwähne ich, dass sie diese – na klar, wozu sonst, als nicht – zu Steaks empfehlen. Zwei Wochen später bin ich hierher gezogen (und in der Stadt dann noch weitere sechs, heißt 6 mal in neue Wohnungen), und wie es natürlich immer passiert, habe ich es seitdem in diesem knapp einem Jahr nicht geschafft, den bestimmten Laden zu besuchen. Durch den Jobwechsel habe ich jetzt aber erstmals 2 Wochen Urlaub, und endlich habe ich mich in meiner kleinen aber feinen Küche nützlich gemacht und zur Freude meiner Mitbewohnerin meine Küchengeräte angeheizt. Es hat sich gelohnt….  

Amerikanische geröstete Knoblauch – Erdnuss Soße

(Über die Zutaten kurz: meine Grundausstattung ist noch nicht so wirklich komplett, darum habe ich für dieses erste Experiment nicht gerade die feinsten Zutaten eingekauft. Nach dem Ergebnis werde ich aber in der nahen Zukunft bestimmt noch mal eine „fancy” Variante probieren)

1 Dose gesalzene Erdnüße
1 kleine Zwiebel
8-10 Knoblauchzehen
2 Stangen Zitronengras
1 Esslöffel Honig
Die Saft einer halben Lime
1 Esslöffel Rote Bete Pulve (erhältlich z.B. bei meinen Freunden)
1 Teelöffel getrockneter Ingwer oder ein bisschen weniger, falls frisch verwendet
5 cl Sojasoße (ich habe eine dickflüssigere, süssere Sorte, ich finde die vom Konsistenz und vom Geschmack her besser)
2 Esslöffel süße Chilisoße
5 cl Rotwein
Ein paar Szechuan Pfeffern
ein wenig Öl

Zuerst habe ich Erdnüße, obwohl die schon geröstet waren, noch mal in einer Pfanne ohne Öl kurz goldbraun gebraten.
Den klein geschnittenen Knoblauch, die Zwiebel und die längstlich halbierten Zitronengras Stangen habe ich in Öl bei niedrigeren Hitze angeröstet.

Vorsicht, ab diesem Punkt ist das Rezept unglaublich kompliziert und aufwendig!

Leider ist das Zitronengrass, obwohl es wirklich aromatisch ist, sehr holzig, so kann man die Stücke wegschmeißen, der Geschmack bleibt mild in der Öl. Alle Zutaten werden zusammen im Mixer je nach Belieben grober oder kremiger püriert.

Einige Zutaten sind eher meine eigene Idee, eigentlich als Ersatz für andere, wie zum Beispiel die Rote Beete Pulver anstatt Tomate. Meiner Meinung nach passt die dunkle Farbe und auch der süsslich-erdiger Geschmack eher zu dieser Mischung. Ich werde die Soße demnächst aber auch bestimmt so probieren. Als ich am Anfang eigentlich nach ähnlichen Rezepten gesucht habe, kam irgendwo die Satay Soße erwähnt, aber finde die beiden nicht wiklich ähnlich. Auf jedem Fall muss ich jetzt Fleisch braten. Dann mache ich auch ein paar Fotos….


2013. május 30., csütörtök

Ladies´ night


Hosszú-hosszú, konyhai tekintetben viszonylag átlagos néhány hét után kedves újdonsült kolléganőmmel úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy csajos-mozizós estének. Természetesen ennek szerves részeként terveztünk valami finomat (és ehetőt) is készíteni. Itt kell hozzátennem, amit szerintem mostanra mindenki, aki legalább egy korábbi bejegyzésemet is olvasta, hogy:
- laktózérzékeny vagyok
- szeretek olyan hozzávalókat is használni, amik még viszonylag újak a számomra
- ez itt, Németországban az újdonságok varázsából kifolyólag kicsivel könnyebb - egyelőre.

A vacsoránkat két fogásosra terveztük, föételnek adta magát a saját készítésü pizza, tekintve, hogy ehhez rendelkezésünkre ált egy grillsütö és a megfelelö kölap. A desszertet pedig szívesen magamra vállaltam, úgyis néhány napja olvastam az angolok által imádott trifle-röl, ami némiképpen megihletett. Ìgy álltam neki ennek a tulajdonképpen nagyonis egyszerü, de arra az estére tökéletesen helytálló, és persze mindenképpen isteni finom édességnek. Ja, és hogy a sajttortára hajazó krémet magam állítottam elö? Ez tényleg meglep még valakit?

A krémhez
egy nagy pohár joghurt
egy pohár tejföl 
(Esetemben mindkettő laktózmentes)
egy rúd vanília
2 evökanál cukor
egy csipet só

Ezen kívül 
6-9 maracuja
keksz - én az otthoni csomagban érkezett kókuszos magyar kekszet, a reklám kedvéért: GY É-t használtam :)

Szóval két nappal korábban a joghurtot és a tejfölt összekevertem, és egy szitába terített textil konyharuhába öntöttem. Az anyagot ráhajtogattam és a hütöben hagytam szépen kicsöpögni.  Ha valaki sürübb krémet, esetleg sajtot szeretne, akkor lehet nagyobb arányban tenni bele tejfölt a zsírtartalom növelésére. Erös bennem az elhatározás, hogy ezt is kipróbáljam fokhagymával vagy valamilyen füszerrel, esetleg magokkal ízesítve, pirítóson biztosan tuti lesz!
Szóval amikor két napot állt magában a massza, és egy kellemes sajtkrém-szerűség lett belőle, egyszerüen beízesítettem a vanília kikapart belsejével és egy kevés cukorral és egy minimális sóval.

Innentöl aztán végképp nagyon könnyü a maradék munka: a kekszet durvára törtem, a maracuja belsejét pedig kikapartam, és ezt a három, egymással kontrasztot alkotó hozzávalót üvegpoharakba rétegeztük:
a ropogós kekszet, az édes krémet és a savanykás friss gyümölcsöt.

Már megvan a felkérés a következő adagra jövő hétvégére, terveim szerint ezúttal csokis keksszel és málnával fogom összedobni.

____________________________________________________

Nach sehr-sehr langen, küchentechnisch ziemlich durchschnittlichen Wochen haben wir mit einer Kollegin uns entschieden, ein Mädelsabend mit Essen und Film zu zweit zu machen. Selbstverständlich haben wir dabei geplant, auch etwas leckeres zu kochen. Hier möchte ich kurz zufügen, was eigentlich mittlerweile jeder, der mindestens ein früheres Post von mir gelesen hat, wissen sollte:
- ich habe Laktoseintoleranz
- ich "bastele" gerne mit Zutaten, die für mich noch relativ neu oder unbekannt sind
- hier in Deutschland, wegen den vielen Neuigkeiten fällt es mir momentan noch nicht wirklich schwer.

Wir haben unser Abendessen 2-gängig geplant, dabei war Pizza ziemlich eindeutig, da sie ein Grillgerät und den passenden Pizzabackstein dazu besitzt. Dementsprechend habe ich mich gerne freiwillig für das Dessert gemeldet, ich habe sowieso gerade vor wenigen Tagen über den beliebten "Trifle" der Engländer gelesen, was mich einigermassen inspiriert hat. So habe ich diese wirklich einfache, aber für uns perfekt passende und echt leckere Nachspeise vorbereitet. Und dass ich die Cheescake-ähnliche Creme selbst hergestellt habe? Überrascht es wirklich noch jemanden?

Für die Creme

ein grosser Becher Joghurt
ein Becher Schmand 
(Für mich natürlich beide laktosefrei)
eine Vanilla-Schote
2 Esslöffel Zucker
eine kleine Priese Salz

Außerdem
6-9 Maracujas
Kekse - ich habe welche aus meiner Heimat dazu verwendet, mit Kokosgeschmack. Falls jemand diese kennen sollte, die werden in der Stadt hergestellt, wo auch der deutscher Autokonzern mit den vier Ringen produziert :) 

Also... zwei Tage früher habe ich den Joghurt mit dem Schmand gemischt und in eine in Sieb gelegte Kochtuch gegossen. Ich habe die Mischung dann mit dem restlichen Stoff zugedeckt und im Külschrank abtropfen gelassen. Möchte jemand eine dickere Creme, oder sogar Käse herstellen, soll man einfach mehr Sauerrahm wegen der Fettgehalt nehmen. Ich habe es auch selber vor, demnächst auch so mit Knoblauch oder Kräutern, oder sogar mit Nüssen gemischt welche zu machen, es schmeckt auf Toast definitiv super!
Als die Creme zwei Tage später fertig war und etwa Philadelphia ähnelte, habe ich es einfach mit Vanille,  Zucker und ganz wenig Salz abgeschmeckt.

Ab diesem Punkt ist der Rest der Arbeit schon wirklich sehr einfach... Die Kekse habe ich grob zerstückelt und den Fruchtfleisch der Passionsfrüchte mit einem Löffel herausgeholt; dann diese drei, miteinander schön kontrastierende Zutaten in Gläsern geschichtet:  die knusprigen Kekse, die süße Creme und den saueren-frischen Fruchtfleisch.

Ich habe bereits die nächste Bestellung für das kommende Wochenende, ich denke ich werde diesmal mit Schokokekse und Himbeeren arbeiten.

2013. április 7., vasárnap

This is the return... II.

Ich kann es nicht glauben, dass ich mich wieder entschuldigen muss. Es gab mehrere Gründe für mein Schweigen, den ich hiermit gerne brechen möchte - hoffentlich werde ich dies zukünftig in kürzeren Zeitabständen machen müssen.

Mittlerweile ist es bekannt, dass ich nicht mehr "zu Hause" wohne, besser gesagt doch, nun das bedeutet seit 4 Monaten ein anderes Land. Der Nachteil ist, dass all mein Wissen, was ich in langen Monaten erarbeitet habe, und das sich darauf bezieht, dass ich jederzeit und zu jeden Frage den besten Laden / Restaurant nennen kann, dieses Wissen muss ich wieder "from the sratch", also vom Null wieder aufbauen. 

Ob der Grund für mein letzten kleinen Küchenrausch Ostern oder nur der graue Alltag des Personalessens war, könnte ich nicht sagen; allerdings habe ich vor ein paar Tagen auf einmal unglaublichen Lust auf Lammfleisch bekommen. Ich habe mittlerwile so viel schon gelernt, dass der Gegend vom Marienplatz und des nebenan liegenden Viktualienmarktes für mich eine wichtige und coole Fundgrube sein wird, also bin ich sofort in diese Richtung gelaufen. Mit Erfolg! Ich könnte ziemlich lange darüber erzählen, was ich alles gesehen habe, aber um bei der Leitfaden meiner Erzählung zu bleiben, Hauptsache ist, dass ich für satte 6 Euros mir ein Stückchen Lammkeule gekauft habe. Da es mein erstes mal war, habe ich mich dazu entschieden, nicht sofort irgendein krasses Experiment durchzuführen. Mir fällt vom Lamm sowieso immer der Nahe Osten ein, die Idee hat mir gleich die Geschmacksrichtung für mein nächstes Abendessen bestimmt.

Die Liste der Zutaten ist sehr einfach, ich habe ausser dem Fleisch (ca. 200 gramm) eine Aubergine, eine halbe handvoll gehackten süsse Mandeln und ein paar Gewürze gebraucht. Ach ja, ich war gerade auf so was wie ein Low-Carb Diät. Sonst hätte ich dazu gerne Couscous mit Minze, Koriander und Joghurt vorbereitet.

Am Abend davor habe ich das Fleisch also mit Wallnussöl und den folgenden Gewürzen mariniert: Pfeffer, langer Pfeffer, Sternanis, Koriandersamen, Kardamom, Chili, Kreuzkümmel, Nelken und Nelkenpfeffer.

Am nächsten Abend habe ich die Aubergine in Würfeln geschnitten und mit ganz wenig Butter kurz angeröstet, dann an die Seite gelegt. Die Pfanne habe ich dann wieder erhitzt und das Lamm kurz an beiden Seiten scharf angebraten, damit die schöne Kruste entsteht. Nach wenigen Minuten habe ich die Hitze etwas reduziert und die Aubergine und fein geschnittenen Knoblauch zugegeben, und ein wenig Wasser zugegossen, damit es unter der Haube durchgaren kann. Ich habe nicht allzu lange gebraucht, mir haben etwa 10 Minuten gereicht, aber das hängt ja auch davon ab, jemand das Fleisch eher rosa mag. Die letzten 2 Minuten habe ich den Deckel wieder entfernt, damit keine Sosse übrig bleibt.


Ja, es war ein tolles Gefühl, wieder etwas selbstgemachtes zu essen. Ich koche ja so gerne.....


This is the return...

El sem hiszem, megint szabadkoznom kell. Több oka volt a hallgatásomnak, amelyet ezennel újra ünnepélyesen megtörnék - remélhetöleg most már rövidebb intervallumokban fogok erre kényszerülni.

Mint mostmár tudvalevö, nem "otthon" lakom, azaz de, csak ez idestova 4 hónapja egy másik országot jelent. Ennek hátránya, hogy a hosszú hónapok keserves munkájával megszerzett ismereteim, amely szerint bármikor és bármire tudom étkezési tekintetben a megfelelö üzletet/éttermet, nos itt "from the scratch" azaz a nulláról kezdhetem újra ezen tudás elsajátítását.

Hogy az újabb konyhai kirohanásomnak a húsvét volt-e az oka, vagy az üzemi étkeztetés sivársága, azt nem tudnám megmondani, mindenesetre egyik nap égetö vágy tört rám, hogy bárányhúst egyek. Annyit már mindenképpen megtanultam, hogy a Marienplatz és a szomszédságában található Viktualienmarkt környéke mindenképpen fontos lelöhelyem lesz a jövöben, így gondolkodás nélkül erre vettem az irányt. Sikerrel! Egész hosszan tudnék mesélni mindarról amiket láttam, de a történet fonalánál maradva a lényeg az, hogy kerek 6 euróért sikerült vennem egy egyszemélyes darabka báránycombot. Elsö alkalom lévén úgy döntöttem hogy nem kezdek bele feltétlenül rögtön valami nagyon extrém kísérletezésbe. Nekem a bárányhúsról úgyis mindig a közel-keleti konyha jut eszembe, ami meg is adta az alaphangot a másnapi fogáshoz.

A hozzávalók listája egészen egyszerü, mert a nagyjából 20 dekagrammos hús mellett egy padlizsánt, egy fél marék darabolt mandulát, és néhány füszert használtam. Ja igen, éppen szénhidrát-szegény diétára fogtam magam. Másképp biztosan készült volna mellé kuszkusz, mondjuk mentás-korianderes joghurttal.

Szóval elözö este a húst bepácoltam dióolajba, a következö füszerekkel: bors, hosszúbors, csillagánizs, koriandermag, kardamom, chili, római kömény, szegfüszeg, szegfübors.

Következö este a padlizsánt felkockáztam és nagyon kevés vajon kicsit megsütöttem, majd félretettem. A serpenyöt ismét a lehetö legjobban felforrósítottam és a húst hirtelen lepirítottam, hogy kérget kapjon. Amikor mindkét oldala szépen megsült, ami alig néhány percig tartott, mellédobtam a padlizsánt, a vékonyra szeletelt fokhagymát és aláöntöttem egy kevés vizet, hogy letakarva szépen átpárolódjon. Nekem nem kellett több további 10 percnél, de ez attól is függ h ki mennyire szereti átsütve a húst. Az utolsó 2 percre levettem a fedöt, hogy ne maradjon szaftja.

Igen, jó érzés volt végre megint valami ilyet enni. Szeretek fözni....


2013. február 3., vasárnap

"Bevágódós" vacsora / Abendessem zum beeindrucken

Rövid müncheni tartózkodásom újabb állomásához érkeztem, hogy egészen pontos legyek, az ötödikhez. Ennyi lakásban fordultam meg ugyanis december közepe óta, nagyrészt tudatosan, máskor pedig kényszerböl, de ez egy hosszú és kevésbé vicces történet, nem ide tartozik. (Mindenesetre fehívnám minden nö figyelmét, hogy vannak férfiak, akik a szabad szobát nem csak a költségmegosztás miatt szeretnék kiadni, és erröl "elfelejtenek" elöre szólni...) A lényeg, hogy a rosszabb után szerencsére most egy nagyon jó periódusba sikerült átnyargalnom, három új lakótársam kifejezetten kedves, élettel teli fiatalok, így öröm este hazajönni a munkából. Tekintve, hogy igencsak magamban voltam mostanság, a megnövekedett létszám azonnal fözésre sarkallott, és itt meg is kell jegyeznem, hogy DE, igenis az elmúlt hetekben is föztem néhány alkalommal, csak hát sietös és egyszerü recepteket, amikkel nem feltétlenül szerettem volna untatni senkit. Ha valaki mégis érdeklödik egy szimpla szárított sonkás paella, zöldcurry-s kókuszos leves vagy egy mangólekváros-csokiöntetes palacsinta iránt, állok elébe!
Egy szónak is száz a vége, újdonsült kis társaságommal is mellékesen közöltem, hogy szerda estére lehet hogy összeütök valamit, aztán aki esetleg a konyha felé jár és megkívánná a föztömet, önkiszolgáló jelleggel nyugodtan vacsorázzon meg. Ennek az lett a vége, hogy amikor hazaértem a munkából, kettejük egy plusz fövel kiegészülve már izgatottan ücsörögve lesték egy kis kupacban, hogy akkor most mi is fog történni. Még szerencse, hogy megrögzött szokásomhoz híven másfélszer annyi hozzávalót vettem, mint amennyi szükséges, így aztán azt este végül egy nagyon kedves, borozós-falatozós hat fös társasági eseménnyé nötte ki magát.

Karamelizált füszeres mangó salátával

Két nagyobb, érett mangó
egy nagy fej lilahagyma
méz
egy piros chili
füszerek: római kömény, szecsuáni és hosszúbors, nigella, só

egy csomag ruccola
egy fej jégsaláta
egy citrom leve és a csíkokra vágott héja
balzsamecet krém
olivaolaj
szezámolaj
méz
só és örölt bors


Kecskesajttal töltött ínyenc párnácskák
a tésztához
1 kg liszt
egy kocka élesztö
3 tojás
3 dl tej
10 dkg vaj
két evökanál cukor


a töltelékhez pedig
25 dkg puhább, érett kecskesajt
lilafüge-mustár (nekem ilyen van)
szeletelt mandula
még egy tojás

Az élesztöt felfuttattam a cukros tejben, majd a tészta többi hozzávalójával (kivéve a sót) összedolgoztam, és fél-egy órát hagytam kelni. A sütöt begyújtottam melegedni 180-200 fokra.
Ezalatt a salátához kikevertem a dresszinget (hogy mi milyen arányban menjen bele, ki-ki a maga száize szerint eldöntheti), összevagtdaltam-megmostam a zöldeket, a mangókat meghámoztam és felkockáztam, valamint felvágtam a hagymát - ilyenkor jobban szeretem, ha nem túl apró, így a megfelezett fejet még négyrét kaszaboltam.
A tésztát megsóztam és mégegyszer jól meggyömöszöltem, majd kisebb, majdnem tebiszlabda méretü golyókra osztottam és kézzel laposra nyomkodtam-húztam öket. A közepükre tettem egy teáskanálnyi fügemustárt és egy-egy szelet kecskesajtot, majd ráhajtottam a széleket és szép kis négyszögletü párnákra formáztam öket, ügyelve arra, hogy a sajt sehol ne folyhasson ki. A tetejüket megkentem felvert tojással és megszórtam mandulával.
Mialatt az elsö adag sajtos párna sült, szára serpenyöbe dobtam a hagymát, és amikor félig megpirult, rádobtam a durvára tört füszereket, a mangót, a kimagozott és felcsíkozott chilit és úgy 4 evökanál mézet. A lehetö legmagasabb lángon hagytam összekaramelizálódni.
Mivel terülj-terülj asztalkám jelleggel falatoztunk, minden külön került az asztalra, de azt hiszem fele mennyiségü hozzávalókkal egy visszafogottabb két személyes vacsora lehet belöle. Ebben az esetben a salátára halmoznám a mangót, meglocsolnám az öntettel és mellé fejenként két puffanccsal tálalnám.
Ja, fotó az nincs, a nagy nyammogásban elfelejtettük....

_________________________________________________________________________________