2013. április 7., vasárnap

This is the return...

El sem hiszem, megint szabadkoznom kell. Több oka volt a hallgatásomnak, amelyet ezennel újra ünnepélyesen megtörnék - remélhetöleg most már rövidebb intervallumokban fogok erre kényszerülni.

Mint mostmár tudvalevö, nem "otthon" lakom, azaz de, csak ez idestova 4 hónapja egy másik országot jelent. Ennek hátránya, hogy a hosszú hónapok keserves munkájával megszerzett ismereteim, amely szerint bármikor és bármire tudom étkezési tekintetben a megfelelö üzletet/éttermet, nos itt "from the scratch" azaz a nulláról kezdhetem újra ezen tudás elsajátítását.

Hogy az újabb konyhai kirohanásomnak a húsvét volt-e az oka, vagy az üzemi étkeztetés sivársága, azt nem tudnám megmondani, mindenesetre egyik nap égetö vágy tört rám, hogy bárányhúst egyek. Annyit már mindenképpen megtanultam, hogy a Marienplatz és a szomszédságában található Viktualienmarkt környéke mindenképpen fontos lelöhelyem lesz a jövöben, így gondolkodás nélkül erre vettem az irányt. Sikerrel! Egész hosszan tudnék mesélni mindarról amiket láttam, de a történet fonalánál maradva a lényeg az, hogy kerek 6 euróért sikerült vennem egy egyszemélyes darabka báránycombot. Elsö alkalom lévén úgy döntöttem hogy nem kezdek bele feltétlenül rögtön valami nagyon extrém kísérletezésbe. Nekem a bárányhúsról úgyis mindig a közel-keleti konyha jut eszembe, ami meg is adta az alaphangot a másnapi fogáshoz.

A hozzávalók listája egészen egyszerü, mert a nagyjából 20 dekagrammos hús mellett egy padlizsánt, egy fél marék darabolt mandulát, és néhány füszert használtam. Ja igen, éppen szénhidrát-szegény diétára fogtam magam. Másképp biztosan készült volna mellé kuszkusz, mondjuk mentás-korianderes joghurttal.

Szóval elözö este a húst bepácoltam dióolajba, a következö füszerekkel: bors, hosszúbors, csillagánizs, koriandermag, kardamom, chili, római kömény, szegfüszeg, szegfübors.

Következö este a padlizsánt felkockáztam és nagyon kevés vajon kicsit megsütöttem, majd félretettem. A serpenyöt ismét a lehetö legjobban felforrósítottam és a húst hirtelen lepirítottam, hogy kérget kapjon. Amikor mindkét oldala szépen megsült, ami alig néhány percig tartott, mellédobtam a padlizsánt, a vékonyra szeletelt fokhagymát és aláöntöttem egy kevés vizet, hogy letakarva szépen átpárolódjon. Nekem nem kellett több további 10 percnél, de ez attól is függ h ki mennyire szereti átsütve a húst. Az utolsó 2 percre levettem a fedöt, hogy ne maradjon szaftja.

Igen, jó érzés volt végre megint valami ilyet enni. Szeretek fözni....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése