Rapszodikus ritkasággal történő jelentkezésemre ezúttal a karácsony a mentségem, nem mintha akkortájt nem főztem volna, csak hát a saját készítésű csokilikőr és az aszalt szilvás vörös áfonya lekvár mind-mind ajándékba készült, és elég nagy öngól lett volna előre lelőnöm a poént a recept előzetes közzétételével...
Természetesen ezek is hamarosan "papírra" lesznek vetve, addig azonban lépjünk tovább.
Nem vagyok egy spiritualista típus, de ha egy recept két napon belül kétszer, ráadásul két külön nyelven is az orrom elé kerül, az csak nem lehet véletlen. Főleg, hogy otthoni látogatásomkor a kezembe akadt egy doboz tasakos tönkölybúza - életemben nem készítettem rizottót, nem is én lettem volna, ha elsőre rizzsel csinálom. De komolyan, lassan szégyellem magam. Aki mutat nekem egyetlen egy receptet, amit elejétől a végéig betartottam, hát annak esküszöm, 7 fogásos lakomát varázsolok.
A hozzávalókat megint két országból szedtem össze, de a recept, mint mindig, rugalmas. Mindenki érezze magát felhatalmazva, ha bármit szeretne vagy kénytelen rajta változtatni.
Vörösboros-céklás "tönkölyrizottó" kecskesajttal
2 fej főtt, hámozott cékla
1,5 dl száraz vörösbor
1 fej lila hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál avokádóméz ( vagy bármilyen más, karakteresebb méz)
125 gramm ( azaz egy tasak) hántolt tönkölybúza, nem vagyok benne biztos, hogy ez előfőzött fajta-e
125 gramm szójapehely (aki most kezd kétségbeesni: a kétbetűs illatszerboltban kapni)
6-7 dl alaplé
egy kis marék aszalt áfonya
egy marék reszelt parmezán
1 evőkanál vaj
fejenként 1 nagy evőkanál krémes kecskesajt
1 kávéskanálnyi szárított vagy 4 ágacska friss rozmaring
kevés olaj
hibiszkuszsó, de ez már tényleg az én aberrációm, feltehetőleg enélkül is működni fog a dolog!
Ennél az ételnél szerintem érdemes mindent előre kikészíteni, és a céklát kéretik csakis gumikesztyűben kezelni. Semmilyen lila pacniért nem vállalok felelősséget.
A hagymát megfuttatjuk az olajon, meglocsoljuk a mézzel majd rátesszük a fokhagymát és a búzát. Egy-két perc pirítás után felöntjük a borral és elkezdődhet a klasszikus rizottó-menet, vagyis a mellettünk lévő lángon forrón tartott húsléből merőkanalanként töltögetünk utána, amint az előző adag folyadékot folyamatos kevergetés mellett felvette a tönkölybúza. Nagyjából 20 perc múlva hozzáöntjük a maradék alaplevet ( ez több lesz, nem szabad megijedni), és mehet a gabonához a rozmaring, a felkockázott cékla, a szójapehely és az áfonya. Még 2-3 percig hagyjuk főni, majd félrehúzzuk és hozzákeverjük a vajat és a parmezánt. Frissen darált borssal, és ha szükséges, egy kis (hibiszkusz)sóval ízesítjük. Szerintem nem árt neki, ha 3-4 percet hagyjuk fedő alatt pihenni, ennyi idő alatt nem fog kihűlni.
Tálaláskor a tetejére tesszük a kecskesajtot és megszórjuk még egy kis rozmaringgal, csak a színhatás kedvéért.
Utóirat: valóban, a tönkölybúza nem fog olyan finom krémesre főni, mint az igazi rizottó. Cserébe sokkal egészségesebb, a szójapehely diós aromája pedig pont annyit ad még hozzá az ízélményhez, hogy végeredményben semmivel sem éreztem kevesebbnek a fogást.
_________________________________________________________________________________
Für meine sporadische, eher seltene Einträge gebe ich diesmal der Weihnachtszeit die Schuld - nicht dass ich da nicht gekocht hätte, nun war die selbstgemachte Schokolikör und die Dörrpflaumen-Cranberry-Marmelade als Geschenk gedacht und so wäre es zimlich ein Eigentor gewesen, die Rezepte im Voraus aufs "Papier" zu werfen. Diese folgen auch bald, nun lass uns bis dahin erstmal weitergehen.
Ich glaube nicht an spirituellen Heckmeck, doch wenn ich ein Rezept innerhalb von zwei Tagen zweimal begegne, und das sogar in zwei unterschiedlichen Sprachen, das kann kein Zufall sein. Vor allem da ich bei meiner Besuch zu Hause im Supermarkt zufällig Dinkel in Kochbeuteln entdeckt habe - ich habe noch nie in meinem Leben Risotto gekocht, ich wäre auch nicht ich selbst gewesen, hätte ich es beim ersten mal mit Reis gemacht.
Aber wirklich, langsam schäme ich mich. Zeigt mir jemand ein einziges Rezept, das ich von A bis Z eingehalten habe, dem zaubere ich ernsthaft ein 7-Gänge-Menü.
Dinkelrisotto mit Rotwein, Rote Beete und Ziegenkäse
2 gekochte und geschälte Rote Beeten
150 ml trockener Rotwein
1 roter Zwiebel
1 Knoblauchzehe
1 El Avokadohonig (oder irgendein würziger Honig)
125 Gramm, (ein Beutel) Dinkel, ich bin mir nicht sicher ob dies bereits vorgegart ist
125 Gramm Sojaflocken
6-700 ml Brühe
eine Handvoll getrocknete Cranberries
eine Handvoll gerieben Parmesan
1 El Butter
Pro Kopf 1 EL weicher Ziegenkäse
1 Kl getrockneter oder 4 Zweigen frischer Rosmarin
etwas Öl
Hibiskussalz, wobei dies schon wirklich nur meine Aberration ist. Das Rezept wird ohne dies auch ganz bestimmt funktionieren!
Bei diesem Gericht finde ich schon, dass man am Besten alles bereitstellen sollte, und die Beeten dürften nun mit Gummihandschuhen angefasst werden. Ich übernehme für keine lila Patzen die Verantwortung.
Den klein geschnittenen Zwieben habe ich kurz in Öl angebraten, dann mit dem Honig karamelliziert und Knoblauch und den Dinkel zugegeben. Nach 1-2 Minuten habe ich den Wein zugegossen und der klassische Spiel des Risotto fing an: neben mir köchelte die Brühe, von der ich immer wieder etwas zu dem Dinkel, den ich ständig umrührte, gegeben habe, sobald dies die Flüssigkeit aufgenommen hat. Nach etwa 20 Minuten habe ich die restliche Brühe dazugegossen ( nicht erschrecken, dies wird etwas mehr sein), und ebenfalls den Rosmarin, die in Würfel geschnittenen Beeten, die Sojaflocken und die Cranberries dazugegeben. Nach weiteren 2-3 Minuten kam der Topf an die Seite, und der Butter und der Parmezan zu der Masse. Mit frisch gemahlenem Pfeffer und gegebenenfalls mit Hibiskussalz abschmecken und zugedeckt 3-4 Minuten stehen lassen. In so kurzer Zeit wird das Gericht sicher nicht kalt, aber der Dampf tut ihm sehr gut.
Beim Servieren einen größen Löffel Ziegenkäse auf dem "Risotto" setzten und für den perfekten Farbenspiel mit etwas Rosmarin bestreuen.
P.S.: genau, Dinkel wird leider nicht so cremig sein wie echtes Risotto. Dafür ist er viel gesünder, und das nussige Aroma der Sojaflocken rundet den Geschmack so ab, dass man im Endeffekt kein bisschen unzufrieden bleibt.
