Nos, tartozom néhány napja ezzel a most következö szösszenettel. Azért nem korábban írtam meg, mert eszembe sem jutott, tekintve, hogy a kis olvasóközönségem ezidáig - nyilvánvalóan a receptek nyelvéböl adódóan - nem szorult felvilágosításra.
Elsö személyes élményem a gulasch-gulyásleves-pörkölt fogalmak külföldön leledzö zavarosságáról akkor szereztem, amikor jó tíz éve buszos kiránduláson vettünk részt Lichtensteinben. Nagyon hideg, esös nap volt, hamar fel is adtuk a sétálást és beültünk egy kedves vendéglöbe ebédelni. Az étlapon, a többi tétel között, nagy büszkén virított a gulyásleves, már nem is emlékszem, hogy milyen megfogalmazásban, de a szüleimet mindenesetre igencsak kíváncsivá tette, hogy vajon milyen is lehet egy jó "magyar gulyásleves" Vaduzban... Ne érjen senkit meglepetés, köze nem volt a mi imádott ételünkhöz. Volt benne például többek közt sürített paradicsom, és persze ízre is eléggé eltért az eredetitöl. A szakács mindenesetre megneszelte, hogy magyar vendégek eszik a föztjét, ki is jött kiváncsiskodni, hogy mit gondolunk a föztjéröl. Nem bántottuk meg, finom volt minden. Csak nem gulyásleves.
Másodszor akkor szembesültem újra a problémával, mikor is az élet kifürkészhetetlen hóbortja egy német fiatalembert sodort az oldalamra. Amikor eljutottunk oda, hogy elöször bemutassam a családomnak, anyukám rendes magyar háziasszonyhoz illöen fözött egy hatalmas adag jó gulyáslevest. Ami ugye nem a német nép által ismert gulasch. Nem elég sürü például (szerintük).
Harmadszor pedig az elözö bejegyzésben említett gasztronómiai vásáron töltöttünk 5 napot azzal, hogy minden érdeklödönek kifejtsük 1 perces rekordidövel, hogy mi is az igazság ebben a témában.
Ezennel ünnepélyesen következik a magyar gulyásleves és a pörkölt receptje. Ja és persze akkor már a csirke/hal/nyúlpaprikást sem felejthetjük ki a sorból....
Tehát - és ezt most csak a teljesség kedvéért írom le magyar nyelven - az imént említett három étel lényege:
A pörkölthöz hagymát pirítunk, majd rátesszük a felkockázott húst (mondjuk marhahúst, de lehet ugyebár vaddisznó, szarvas, kakas vagy csíkozott pacal, zuza...) és kifehérítjük a húst. Ha már lepirult, megszórjuk pirospaprikával, kevés örölt köménnyel és babérlevéllel, sóval és borssal, tehetünk rá egy kis paprikát (legjobb egészben, hogy csak az íze legyen benne) és paradicsomot és kevés vízzel felöntve készre fözzük. Ez persze a hústól függöen akár hosszabb folyamat is lehet. Ha kész van, ehetjük krumplival, tésztával, nokedlivel, vagy szimplán csak kenyérrel is. Hallottam már, hogy van, aki mondjuk majorannát és/ vagy fokhagymát is tesz bele, úgy is nagyon finom.
A parikás tulajdonképpen ugyanígy készül :) A csirkepaprikáshoz például a combot és szárnyat használjuk fel, de van harcsapaprikás, nyúlpaprikás... a köret ugyanaz.
És akkor a leves, A gulyásleves. Ehhez a marhahúst kell elöbb átpirítani, majd utána a hagymát rátenni, különben a hús nem fog megpuhulni. Nem tudom, hogy ez miért van így, de anyai tanács, és tartom magam hozzá (legalább ehhez...). Természetesen ha pulykahúsból fözzük, akkor simán mehet az eredeti sorrend. Ezután, attól függöen, hogy milyen húsból készítjük a következö két lépés megcserélödhet: marhahúsnál felöntjük annyi vízzel, hogy böven ellepje, és félig puhára fözzük, majd hozzádjuk a felkockázott zöldségeket: sárga- és fehérrépát, krumplit, zellert, beledobhatunk egészben paprikát és paradicsomot, füszerezzük pirosparikával, köménnyel, babérlevéllel, sóval, borssal, és készre fözzük, pótolva a kellö vízet. Pulykánál a hús után rögtön mehetnek a zöldségek és füszerek is a lábosba, majd a víz és az összefözés.
Bármelyiket is készítjük, a füszerpaprika legyen jó minöségü. Az, hogy édes vagy csipös fajtát használ valaki, már ízlés kérdése.
Remélem ezzel sikerült tiszta vizet önteni a pohárba, persze ahány ház, annyi szokás, de csakis itthon, Magyarországon. A külföldiek legyenek kedvesek tartani magukat a hagyományainkhoz :)
Tehát - és ezt most csak a teljesség kedvéért írom le magyar nyelven - az imént említett három étel lényege:
A pörkölthöz hagymát pirítunk, majd rátesszük a felkockázott húst (mondjuk marhahúst, de lehet ugyebár vaddisznó, szarvas, kakas vagy csíkozott pacal, zuza...) és kifehérítjük a húst. Ha már lepirult, megszórjuk pirospaprikával, kevés örölt köménnyel és babérlevéllel, sóval és borssal, tehetünk rá egy kis paprikát (legjobb egészben, hogy csak az íze legyen benne) és paradicsomot és kevés vízzel felöntve készre fözzük. Ez persze a hústól függöen akár hosszabb folyamat is lehet. Ha kész van, ehetjük krumplival, tésztával, nokedlivel, vagy szimplán csak kenyérrel is. Hallottam már, hogy van, aki mondjuk majorannát és/ vagy fokhagymát is tesz bele, úgy is nagyon finom.
A parikás tulajdonképpen ugyanígy készül :) A csirkepaprikáshoz például a combot és szárnyat használjuk fel, de van harcsapaprikás, nyúlpaprikás... a köret ugyanaz.
És akkor a leves, A gulyásleves. Ehhez a marhahúst kell elöbb átpirítani, majd utána a hagymát rátenni, különben a hús nem fog megpuhulni. Nem tudom, hogy ez miért van így, de anyai tanács, és tartom magam hozzá (legalább ehhez...). Természetesen ha pulykahúsból fözzük, akkor simán mehet az eredeti sorrend. Ezután, attól függöen, hogy milyen húsból készítjük a következö két lépés megcserélödhet: marhahúsnál felöntjük annyi vízzel, hogy böven ellepje, és félig puhára fözzük, majd hozzádjuk a felkockázott zöldségeket: sárga- és fehérrépát, krumplit, zellert, beledobhatunk egészben paprikát és paradicsomot, füszerezzük pirosparikával, köménnyel, babérlevéllel, sóval, borssal, és készre fözzük, pótolva a kellö vízet. Pulykánál a hús után rögtön mehetnek a zöldségek és füszerek is a lábosba, majd a víz és az összefözés.
Bármelyiket is készítjük, a füszerpaprika legyen jó minöségü. Az, hogy édes vagy csipös fajtát használ valaki, már ízlés kérdése.
Remélem ezzel sikerült tiszta vizet önteni a pohárba, persze ahány ház, annyi szokás, de csakis itthon, Magyarországon. A külföldiek legyenek kedvesek tartani magukat a hagyományainkhoz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése