Magyar virtus

A következö recept számomra igazából nem egy nagy dolog, de a legtöbben, akiknek említettem, hogy töki pompost, azaz kenyérlángost csináltam, nagy szemekkel néztek rám, hogy nahát....

A háttértörténet sem igazán egzotikus: szeretem, nagyon finom és könnyen elkészíthetö. A hétvégén volt szerencsém egy társaságban egyetlen magyarként brillírozni ezzel a kifejezetten egyszerü, de annál házisabb jellegü és laktató gyönyörüséggel.

A tészta kenyérhez, pizzához is használható, persze ennél decensebb mennyiségben:

1 kg sima liszt
1 kocka élesztö
2 evökanál cukor
4 evökanál olaj
1 csipet só
kézmeleg víz

Az élesztöt felfuttattam egy csésze meleg cukros vízben, letakarva hagytam érni egy kicsit. Addig a lisztre rálocsoltam az olajat, majd pár perc elteltével beleöntöttem az élesztöt. Szépen elkezdtem kézzel gyúrni, mindíg csak pici vizet hozzáadva, amíg szép, puha tésztát kaptam. Érdemes néhány percig gyömöszkölni, igazán finom lesz töle. Letakartam, és jó fél órára magára hagytam. Kezdök kedvéért elmondom, hogy itt még nem szabad sózni, hogy az élesztös maszlag szépen megkeljen.

Amíg a tészta pihent-nött, elökészítettem a rápakolandó finomságokat:

2 hegyes zöldpaprikát (aki nem szereti a csípöset, természetesen csinálhatja felesben vagy teljesen csemege paprikával is)
20 dkg juhtúrót
3 közepes pohár tejfölt (a laktózmentes kicsit kímélöbb, ha valaki ettöl fél)
egy rúd lángolt kolbászt
úgy 30 dkg húsos szalonnát
3 fej hagymát (lila vagy vörös, esetleg keverve, amit találni otthon)
és 25 dkg sajtot (sima vagy füstölt, kinek hogy)

A zöldségeket felkarikáztuk, a juhtúrót összekevertük a tejföllel, a kolbászkarikákat és a kockázott szalonnát pedig egymás után megpirítottuk serpenyöben, csak úgy, a saját zsírja elég hozzá.

Miután a tészta megkelt, megsóztam, megfeleztem és felezve a két adagot egy-egy nagy tepsire szépen kiterítettem. Èrdemes lisztezett felületen, sodrófával csinálni... A vastagsága ízlés kérdése, de szerintem a töki pompos konkrétan jó masszivan finom. Arra figyelni kell, hogy sülés közben azért ugye még kicsit nöni fog! Az elömelegített, 220-240 fokos sütöbe betoltam, pár perc alatt szépen halványbarnára sül. Ez ezért fontos, mert így nem ázik el, amikor utána jó vastagon beborítjuk a bryndzás tejföllel. Ahogy a pizzát, a kenyérlángost is szépen megpakoljuk: hagyma, paprika, a pirított kolbász és szalonna, reszelt sajt. Aki kellöképpen hedonista és/vagy nem diétázik, a húsok visszamaradt kevés zsírját is rálocsolhatja.

Ezután már csak vissza kell tenni a sütöbe, amíg a sajt nyúlós-ropogósra pörkölödik a tetején. Ha a tejfölböl marad a végén, a töki pomposunk csípösségét és a kezdeti forróságát lehet vele enyhíteni!

Képet esélyem sem volt löni róla, a két tepsinyi adag is szempillantás alatt elfogyott!

Mindentbelegyorsvacsi péntek estére

Ez volt az a hét, amikor eddig (vagyis péntek estig) tulajdonképpen semmi konstruktívat nem sikerült alkotnom az irodán kívül töltött idöben, hacsak nem számítjuk azt az egyetlen órácskát, amíg egy kökemény edzö próbált kicsit pozitívan hatni sudár alkatomra. Kevés alvás, döglesztö meleg, meló, pasik, bürokrácia... És mindezek után este fél nyolc környékén, szinte totális üres hütöm mellett elsétálva rájöttem, hogy éhes vagyok, úgy rendesen.

Szerintem ez az a pont, ahol a jó és tapasztalt háziasszonyok elöszednek valami hiperszuper remekmüvet a mélyhütöböl, a konyhaszekrény mélyéröl, esetleg emelt fövel betámadják a legközelebbi közértet. Nálam sem a jó volt a hiba, szimplán a világ összes pénzéért sem tettem volna ki a lábam a 38 fokos utcára. A miniatür frigómból már megdézsmáltam a finomságokat, befözött lecsóm és más hasonló tartalékom pedig még nincs.

DE itt-ott lapult még néhány használható alapanyag:

egy 40 dekás csomag kevert gomba

7-8 közepes krumpli

egy marék zöld olivabogyó

3-4 szelet szárított sonka
egy csipetnyi tetszöleges füszer
(hagymám nem volt, máskülönben egy nagy fej ment volna még bele)

Sorjában
- a lesikált és szeletelön vékonyra karikázott krumplit forró serpenyöben megsütöttem egy kevés olajon, kiszedtem tányérra
- a nagyobb szeletekre vagy félbe vágott gombákat ugyanabban az edényben, olaj nélkül átpirítottam, szintén félretettem
- a felcsíkozott sonkát és a felezett olivabogyót is átforgattam.

Végül ment vissza a serpenyöbe az egész, egy átforgatás, és a füszer. Eszembe jutott, hogy lapul a konyhaszekrényem tetején egy csodálatos csomag, amelyet egy nem régi, de annál kedvesebb, gasztrovonalon szintén elvetemült és lelkes barátnömtöl kaptam ajándékba, amolyan tesztelési célzattal. Win-win szituáció ez, mert újabb 20 kis tasak vár arra, hogy mindenféle kontextusba helyezve ehetöt varázsoljak belölük, többek közt hosszú és szecsuáni bors, cékla- és spenótpor, füszersók, paradicsomkocka.... ök pedig várják a véleményt és az ötleteket. Szeritntem most igazán megérett a dolog egy kis ingyenreklámra, tessék megnézni öket itt az arcok könyvén - jó minöség, kicsi, barátságos és motivált csapat.

Brazil füszersót választottam, kicsit pikáns, kellöen megadta a szamba feelinget. Buli indul, mit nekem alvás :)

Újra ehetek! Hazacipelt ízek

Szeretek utazni, mert késöbb mindíg emlékeztethetem magam a különbözö helyeken töltött idöre valamelyik étel utángyártása révén. Legutóbbi kis kirándulásom pedig nem csak emiatt lett emlékezetes. Pusztán két hétig nem tudtam enni, köszönhetö valamely vírusnak, és a kivizsgálás, majd terápia céljából elrendelt alig-étrendnek. Néhány nappal késöbb, amikor éppen újra kezdtem emlékezni arra, hogy milyen is egyáltalán kívánni az ételeket, továbbtanulási terveim megvalósításához Veszprémbe indultunk a szüleimmel.

A város csodaszép, a felvételi is jól sikerült, hétágra sütött a nap, minden adott lett volna egy szuper ebédhez. A feltételes mód sajnos a választott étterem miatt csúszik be, ugyanis a három kiválasztott fogásból egyetlen egyet sikerült eltalálniuk. Azt viszont annyira, hogy kerek kettö nappal késöbb legyözhetetlen vágyat éreztem, hogy megpróbáljam reprodukálni. 

Erdei gombás tagliatelle aszalt paradicsommal és fehérborral - most mondja bárki, hogy nem gyönyörü még olvasni is!

Mellesleg pontosan egy éve vár rám egy igazi, hajdanán Olaszországból hozott tésztagép, na most aztán tuti, hogy legközelebb nem felejtem el átköltöztetni magamhoz!

Elökészítésre csupán annyi szükség van, hogy ha szárított erdei gombát sikerült vásárolni, nem pedig frisset (én vállalom, hogy a belvárosi rohanásban nekem "csak" ennyire futotta az energiámból), akkor le  kell öblíteni, és egy órára be kell áztatni.

A kézzel készített, kifejezetten rusztikus tagliatelléhez összedolgoztam

30 deka durumlisztet
3 tojást
egy csipet sót
és nagyjából 2-3 evökanál olivaolajat.
Elég kemény gyurmagolyót kell kapni, és több recept is azt ajánlotta, hogy mindenképpen gyúrjuk pár percig. Én is ezt tettem, aztán fél órára betettem pihenni a hütöbe.

A tésztához a következö finomságokból készítettem a feltétet:


Egy fej vörös hagyma
két gerezd fokhagyma
egy doboz szárított vagy nagyjából 30 deka friss erdei gomba
15 deka olajos aszalt paradicsom
egy dl száraz fehérbor
egy-két evökanálnyi vaj
kakukkfü, só, bors és hosszúbors

A hagymát apróra vágtam, és kevés olivaolajon üvegesre pároltam. A két gerezd fokhagymát félbevágtam, hogy a végén könnyü legyen kihalászni, és így csak finoman járuljon hozzá az összhatáshoz.

A gomba levét leöntöttem (a tészta fözölevébe irányítottam biztos ami biztos), és rádobtam a hagymára a felcsíkozott azalt paradicsommal együtt.

Néhány kavarintás után hozzáöntöttem a bort, megfüszereztem és 3-4 perccel késöbb egy kevés vajjal dúsítottam a levét.

Mindeközben aznapi segítöm szép vékonyra kinyújtotta az elözöleg két részre osztott tésztát, és fél-egy centis szélesmetéltet próbált alkotni, több-kevesebb sikerrel. A lobogóan forró vízben 3-4 perc alatt al dente állapotúra föztük.

Amikor a gombás keverék is kész lett, belekevertem a tésztát, majd mégegyszer jól átforrósítottam.

Utólag jutott eszembe, hogy esetleg illett volna hozzá pirított fenyömag, de parmezánnal is kifejezetten istenire sikeredett! A bor pedig ugyebár adta magát kísérönek.

Amint pedig legyözöm a technika fránya ördögét, meglesz az igazi kép is....
Update: meglett a kép. Utólag is megdobogtatja a... gyomrom :D

Breaking: lila hagyma lekvár a Libamájfesztiválon

ÈS nem olyan finom, mint az enyém!!!

Párizstól Marokkóig egyedül

Mindíg van valami kifogás, hogy miért nem megy.  Pillanatnyilag az újabb recept megirására gondolok, de tulajdonképpen maga az ok is valami efféle. Magamra maradtam, úgyhogy vissza kell szoknom az egyemberes mennyiségekre, vagy ezentúl mindent két napig ehetek....

Viszont így vagy úgy, de abban azt hiszem könnyen kiismerhetö vagyok, hogy nem annyira szeretem az egyszerü dolgokat: inkább keresem azt a kis extrát, csavart, különlegeset, amitöl aztán a végén tényleg izgalmassá válik valami. Természetesen nemrégiben Párizsba tett látogatásomon hamar elérkezett az a pont, amikor - végre, merthogy szégyenemre ez még sosem történt meg - belekóstoltam a marokkói konyhába. Két nagy boulevard között egy kis zegzugos utcában ültünk le egy családi étterembe. Annyira családi volt, hogy láthatóan anya, lánya és a fiú szolgáltak fel, az idösebb apa pedig éppen a melletünk lévö asztalnál ebédelt. Szerintem ez eleve jó jel, mert két dolog lehetséges: vagy az apa ízlése is rossz (amit ilyenkor ugye nagyon nem remélünk) vagy a konyha tényleg jó. Ès tényleg jó volt.

A bökkenö csak az, hogy ha nem kóstoltam korábban, akkor ugye nem is föztem ilyesmit, tehát az azóta eltelt röpke egy hónapban gondosan utána olvastam a tagine (szerü) fogások titkainak, és bár a legfontosabb alapanyag, maga az agyagedény nem áll rendelkezésemre, mostanra beérett a gondolat. Tehát figyelem, olyan serpenyövel tessék a következö receptnek nekiállni, amely sütöbe is tehetö!

A hús ismételten csirke, mert annak ellenére, hogy több leírás is a marhalábszárat ajánlja, mind idö, mind pedig elsö nekifutás tekintetében jobbnak láttam így.

Az én aszalt szilvás, mandulás csirketagine-om hozzávalói 2 személyre (mondjuk egy férfi és egy nö együttes adagja):

3 egész csirkecomb

2 fej vöröshagyma

3 szál répa

20 dkg magozott aszalt szilva

egy csomag, 7 dkg pirított mandula

egy ujjpercnyi friss gyömbér apróra vágva vagy reszelve

1-1 teáskanál örölt gyömbér és sáfrányos szeklice

1-1 mokkáskanál fahéj és római kömény

1-1 evökanál barnacukor és méz

1 csipet örölt bors

1 fél citrom leve

olaj és vaj a sütéshez

A csirkecombok mindkét oldalát olajon, nagy lángon a serpenyöben megpirítottam, majd a húst kivettem. Egy kis vajon megfuttattam az összeaprított hagymát, és hozzádtam a vékony karikára vágott répát. Néhány percnyi párolódás után rátettem a cukrot és a mézet, hogy karamelizálódjon. Ezután belekevertem a füszereket és visszatettem a combokat a serpenyöbe. Körészórtam a félbe vágott szilvát és a mandulát, ami sós, tehát ezen felül én már nem sóztam, de ez ízlés kérdése. Nagyjából 2 dl vizzel és a citromlével öntöttem fel. Alufóliával letakarva közepes lángra toltam be az elömelegített sütöbe. 40 perc után levettem az alufóliát, hogy megpirulhasson a teteje. Ehhez 7-8 perc elegendö.

Köretnek kuszkusz lesz, amelyhez a vajon kívül legfeljebb egy kis szárított narancsvirágot keverek. Csak hogy ne legyen egyszerü. 

Mérföldkö hamburger

A hamburger igazából elsö. Néhány napja nagyon elfáradtam. Úgy, hogy estére szégyen és gyalázat, már csak a sütöbe-serpenyöbe dobható készkajákra maradt kapacitásom. Másnap aztán annyira szégyeltem magam, hogy az irodából munka után egyenesen a szupermarketbe mentem, és jól bevásároltam a nap közben lopva olvasott receptek alapján. Estére végül másfél órás sertepertélés után életem legjobb hamburgerét tettem az asztalra. Az autentikus zsömle receptjét egy másik blogger receptje alapján sütöttem meg: iránta érzett csodálatom és a dolog iránti tiszteletem mutassa az a tény, hogy a recepttöl konyhai pályafutásom során elöször szinteegy fikarcnyit sem tértem el!

A húspogácsához teljesen öszintén elsöre ne m mertem befektetni marhahúsra, mert tartottam töle, hogy esetleg nem sikerül olyan jól, és akkor mérgelödhetek a hús ára miatt. Minden szerénység nélkül, nem is értem hogy gondolhattam ilyet!

Az egészen legközelebb csak annyit fogok változtatni, hogy addigra lesz saját fözésü ketchup is itthon :)

A zsömléhez kell

1 doboz híg joghurt (én most a laktózmentessel kísérletezem, erröl majd késöbb)

2 evökanál cukor

1 kevés só

nagyjából 0,5 dl olaj

1 felvert tojás

60 dkg liszt

Fél csomag élesztő

+ 1 felvert tojás a kenéshez

Aki nem sütött még kenyeret, annak röviden: felfuttattam langyos vízben cukorral az élesztöt, majd a többi hozzávalóval kellemesen puha kenyértésztát gyúrtam. Érdemes néhány percig dagasztani, attól lesz igazán finom a végeredmény. Letakarva egy félóra alatt megkel, utána kisebb bolti zsömle méretü kupacokra osztottam és szépen megformáztam. Tojással megkenve, szezámmal vagy lenmaggal megszórva, elömelegített sütöben közepes lángon 10-20 perc alatt csodálatos bucik lettek belöle – vigyázat, igazi retró méretü hamburger lesz a végeredmény!

A húspogácsához a kelesztési idö alatt egy tálba dobáltam

50 dkg darált húst

1 felvert tojást

Egy nagy fej vöröshagymát kis kockákra vágva

Sót, borsot, görögszéna-levelet, feketehagyma magot, pirospaprikát ízlés szerint

1 csipet füstsót                                                                                                            

1 evökanál mustárt

1-1    evökanál balzsamecetet és teriyaki szószt (nem volt kedvem venni wochester szószt, de így nem is kellett)

és egy marék kenyérmorzsát, hogy összeálljon.

Ebböl aztán lassú tüzön a grillserpenyöben szépen kilapított húspogácsákat sütöttem, amíg a zsemlék a sütöben növekedtek.

A többi alkotóelem, amit aztán a “toronyba” pakoltunk: pirított hagyma- és padlizsánkarikák, uborka, paradicsom, csalamádé, fejes saláta levelek, ketchup, mustár és majonéz. A sajt kivételesen kimaradt.

JAJ, és amiért mérföldkö: következzen az elsö saját kép! Nem nagyon éles, de ezúttal a magam tollával büszkélkedhetek.

Megkönnyezett családi emlékek

Történt egyszer, hogy - sok más fiatalhoz hasonlóan - ki szerettem volna költözni Angliába. Ebböl aztán annyi lett, hogy kisöcsém 18. születésnapját kint töltöttük ketten, egy zsúfolt hosszúhétvégén… és szuvenírként hoztunk a helyi illetöségü ismert divatház élelmiszerosztályáról egy üveg karamellizált lilahagyma chutney-t, amit azóta sem sikerült teljesen kivernem a fejemböl.

Aztán néhány nappal ezelött konstatáltam, hogy vészesen közeleg az Anyák Napja, és bár részemröl már nagyon hosszú évek óta hagyomány, hogy frissen szedett (igen, ilegálisan….) orgonát viszek, most eszembe jutott valami ennél is jobb. Ìgy aztán a neves pénteken munka után felkerekedtem a kis bolt irányába, ahol mindenféle finom olajakat és eceteket árulnak hordóból kimérve, és mivel nem emlékeztem a pontos címre, volt olyan szerencsém, hogy odafelé végre nyitva találtam egy másik pici üzletet, amelyet már korábban kifigyeltem magamnak. A berendezés a nevére utalóan egy régimódi nagymama polcos kamrájához hasonlít, és föként mindenféle lekvárokat, szörpöket lehet kapni. Itt láttam meg újra a lilahagyma-lekvárt, ezúttal ribizlis kombóban, ami aztán persze végérvényesen belefészkelödött a gondolataimba. 

Ha pedig megnézük a fö hozzávaló mennyiségét, a könnyekröl már nem kell mesélnem….

Tehát a lilahagyma-lekvár összetevöi:

1,5 kiló lilahagyma

5-6 dkg vaj

3-4 evökanál olivaolaj

nagyjából egy nagy marék ragacsos barnacukor

1 dl balzsamecet

1,5 evökanál kakukkfü

3-4 evökanál ribizlilekvár

1 nagy csipet só

Persze ebböl az adag hagymából csináltam máris egy kísérleti plussz üveggel egy pikáns változatot, ehhez kell egy fél hegyes eröspaprika és egy evökanál durvára tört rózsabors.

A hagymákat megpucoltam és félkarikákra vágtam. Igazából annyira nem csípi a szemet, de azért szellöztessük a müvelet alatt a konyhát! A vajat és az olajat együtt elkezdtem egy nagy edényben melegíteni, majd rádobtam a hagymát, hogy karamelizáldóva párolódjon. Nem fogom szépíteni a dolgot, ez beletelt jó 20-25 percbe, néha meg kell kevergetni, de mellette nyugodtan foglalatoskodhatunk például egy másik étel fözésével. Amikor már jól megpirult és puhára fonnyadt, rászórtam a cukrot, átkevertem azután meglocsoltam a balzsamecettel is. Innen már csak egészen lassú tüzön kell egy picit forralni a kakukkfüvel és a sóval. Amikor ez is megvolt, kivettem két merökanálnyit, abba belekevertem a rózsaborsot és az apróra vágott paprikát és rögtön üvegbe is töltöttem. (Ennek annyi az oka, hogy a rózsaborsot frissen törve szeretem, föve annál kevésbé.) Tehát a többi hagymához hozzákevertem a ribizlilekvárt, majd egy utolsó rottyintás után szépen ment a kisebb-nagyobb üvegekbe, amiket most fejjel lefelé hagyok éjszakára.

Elsö körben csirkecombot vettem hozzá, de a következö vacsoránál biztosan kacsa vagy marha lesz a párja!